|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA filmmúzeumok bemutatóiA Thomas Crowne-ügyPápai Zsolt
Adott egy, az élet örömeibe és a maga zsenialitásába belefáradt milliomos, aki hogy enyhítsen mindennapjai egyhangúságán, szokatlan lépésre szánja el magát. Festményt rabol ugyanis. Teszi mindezt csak úgy, passzióból, mint – két Die Hard-filmje okán általam egyébként igen kedvelt – John McTiernan rendező a mindenre éhes mozisták idejével.
Pedig az alapanyag jó, nem véletlen, hogy Hollywood gyakran fordul ihletért a történethez. Az idei szezon is futtatott már egy hasonlót (Briliáns csapda), az őseredeti opuszt Norman Jewison forgatta harminc évvel ezelőtt: A Thomas Crown-affér a ’60-as években az osztott képmező alkalmazásával kísérletező amerikai filmek egyik ma is jóízűen elfogyasztható darabja. Noha a zárlattól és néhány apróságtól eltekintve McTiernan filmje mind történetvezetésében, mind pedig tempójában nagyjából Jewisont követi, munkája – leginkább a két főszereplő közötti kapcsolat elmaszatolása miatt – nem állja ki az összehasonlítás próbáját. McTiernan az akció, a románc és a krimi között pendlizik, pedig igazán az akciózáshoz ért. Az eredmény: széteső, szétfolyó mozi, melynek hosszúra nyújtott, puffadt és tésztás (magyarán: ásítóan unalmas) középső harmadában mintha a rendező önmagát karikírozná. Mintha – minimum – két filmet látnánk. Azaz egyet sem.
Igaz, ha a film professzionális vágóképi megoldásokkal, lendületes svenkekkel operáló kezdő képsorait és bő invencióval megírt utolsó jeleneteit is figyelembe vesszük, végeredményben nem olyan rossz a mérleg, de azoknak, akik meg szeretnének ismerkedni ezzel a történettel, én inkább a Thomas Crown eredetijét ajánlom. Tíz éve hozták ki magyarul, néhány eldugott tékában még elérhető.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 961 átlag: 5.37 |
|
|
|
|