|
|
Év
 
 
     
      
 
 
1996/december
|
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára
• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók
|
 |
|
 |
|
|
|
|
Láttuk mégA kis csábítóBikácsy Gergely
Felületes és hamis film Danièle Dubroux munkája, s ez azért szomorú, mert első, bemutatkozó filmje, a címében, hangvételével, szellemével is Cocteau-t idéző Les amants terribles (Rettenetes szeretők) 1985 legígéretesebb párizsi meglepetése volt. A magyar forgalmazás kifürkészhetetlen akaratából mi most a gyengébb filmet láthatjuk.
Egy 14–15 éves lány beleszeret elvált apja kollégájába. A 38 éves férfi a lány tanára. Ő is belebolondul a kis allumeusebe: haját szőkére festi, fickósan jár-kel, sportkocsit vásárol, a kapcsolatukat a tanári szobában közli mindenkivel. Különös világ, ha nem is Franciaország, de legalábbis a fél-művész, fél-kommersz öszvérfilm világa. Nem fegyelmi tárgyalás következik, hanem üldözéses, félreértéses bűnügyi szalonhistória. Alany apja afrikai kéjutazásra küldi kislányát szerető kollégájával, merthogy közben egy rendőr üldözte ifjú is üldözi keményebb szerelmével a kislányt.
Sok a kitalált szövevény, sok a harsányan szellemeskedő fordulat, szellősen laza, s talán azért is „túlpörgetett” az egész film. Keserédes vígjáték szándékolna lenni, meg friss lélektani bújócska, könnyben és mosolyban ázó mozgókép. De csak igényesebb Házibuli lett belőle, s mennél igényesebb egy alapjában s menthetetlenül Házibuli-értékű film, annál ízetlenebb. A kis csábító vége felé rituális halotti éneket kántáló négerek fogják ki a tengerben felejtett szerelmes tanárt. A holttá dalolt amorózó azonban vizet köpve úgy feltámad, ahogy egy komolytalankodó, de csak buta filmben szokás. A kezdeti siker után most az üzleties kívánalmak hullámaiban fuldokló rendezőnőt mi ne kezdjük filmkritikusi kántálással siratni. Hátha feltámad: a kritikus is tévedhet, nemcsak az afrikai halászok.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1109 átlag: 5.53 |
 |
|
|
|
