|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégEmlékek, emlékekTamás Amaryllis
Ez a francia film nem kordokumentum, nem frenetikus élmény, bár szándéka szerint lehetne mindkettő – „csak lenni akar”. Látszólag ugyan a hatvanas évek Párizsának diákkörnyezete a háttér, Algériát is megemlítik néhányszor, mégsem ismerem fel sem a kort, sem az emlékeket, amelyekhez kapcsolódik.
A történet csak ürügy arra, hogy megszólalhasson a hatvanas évek tánczenéje. A frappáns pillanatokat szerző miniatűr jellemportrék a színészek állandó készenlétét és elegáns játszókedvét példázzák: Pierre Loup-Rajot ösztönös, vad, egyéni humorú szerelmes gimnazistája, a titokzatos nőiességű Gabrielle Lazure, mint kamaszálmok megelevenedett, különleges szépségű tanárnője, Philippe Noiret „rondatanárúrszerű” igazgatója, Annie Girardot „örök emberi értékeket” hordozó zöldségkereskedője.
Igaz, hogy a műfaji hovatartozás önmagában még nem értékmérő, a filmet mégis azoknak ajánlhatom csak jó szívvel (s ezzel nem az arisztokratikusan fanyalgók táborát kívánom szaporítani), akik kedvelik a szórakoztatás-siker áramkörét rövidrezáró, Házibuli-kaptafán készült, sztárgárdával kiállított mozit.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1063 átlag: 5.41 |
|
|
|
|