|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégZsaroló zsarukNóvé Béla
Ha van nemzeti sajátosság, önálló színfolt, mely egy-egy népnek elidegeníthetetlen sajátja, úgy a rendfenntartó apparátus „couleur local”-ja bizonnyal annak számít. Érthető hát, ha a rátarti franciák oly kitüntető figyelmet tanúsítanak a maguké iránt, hisz a rend őre, mondhatni, immár ezer éve a francia kultúra szerves részévé, mi több: éltető elemévé vált. Elég csak számba venni, hogy a rafinált, marcona, vagy ügyefogyott ”flic”-ek hány és hány nemzedéke vonult be – a haza üdvére! – humorba, filmbe és detektívregénybe! A nemzet vesztesége alighanem egy Verdunnel felérne, ha egy nap valamely szeszélyes rendelet minden tortakalapost lesöpörne a közkultúra ezen őrálló posztjairól...
Ám az efféle alaptalan feltevésre Monsieur Maigret és Poirot csak legyintene. A detektívsztárok árnyas Parnasszusán pöfékelve végül is elégedetten nyugtázhatják: a szolgálatot átvették mások, egyre újabbak lépnek a helyükre. A váltás nem éppen zökkenőmentes ugyan; az utódok inkább kalandorok, mint úriemberek: zsarolnak, rendszeres illetéket szednek a gondjukra bízott alvilágtól, de a szakma fortélyait éppoly jól értik, életmódjuk kedélyes köznapi maradt, s a bölcs derű még gátlástalan üzelmeik közepette is valahogy mindig ott sugárzik ábrázatukon. Vegyük például Boirond felügyelőt, kit a Montmartre utcáin letöltött nehéz szolgálat évtizedei pandúrból rablóvá tettek – ám ki á lelke mélyén mégis igazi bonhomme maradt. Kezében tartja az egész negyedet, a vendéglőkben nem fizet, sőt borravalót szed, bezsebeli a narkósok, nepperek és stricik hálapénzeit, lop, csal (lóversenyen nagyban) és szemrebbenés nélkül hazudozik feletteseinek, szóval, mint azt fennebb már jeleztük, mintaszerűen beépül a helyi (szubkultúrába. Egészen addig, míg egy szép napon lebukott kollégája helyére mellé nem osztanak egy kezdőt... Mert François, ki vidékről csöppent a bűn városába, fiatal, ambiciózus és megvesztegethetetlen. Legalábbis kezdetben – míg a csalódások iskoláját végig nem járja. Rangidős társa ugyan ravasz fogásokkal próbálja megkímélni e keserves tanulságoktól, s mielőbb egyenrangú cinkossá avatni, ámde leckéi váratlanul túl jól sikerülnek: a tanítvány fölébe nő mesterének, megzsarolja, s immár ő rántja magával egy nagy balhéba.
A Zsaroló zsaruk, habár végig izgalmas, s nemegyszer véresen komoly fordulatokra vált, mégis inkább detektív-szatíra, melyet szellemes forgatókönyve, s kitűnő összjátékú színészpárosa emel a műfaj szokványos átlaga fölé. Ezúton hívjuk fel rá a jegyüzérek figyelmét – tanulhatnak belőle stílust, no meg vállalkozói önmérsékletet...
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1764 átlag: 5.35 |
|
|
|
|