|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégNincs kettő négy nélkülHegyi Gyula
Tudom, hogy nincs fontosabb hely a moziban a pénztárgépnél, tisztában vagyok vele, hogy e gép szapora csörgése a produceri és forgalmazói fülekben elnémít mindenfajta kritikusi és esztétikai sóhajtozást. Amíg Bud Spencer kemény ökle és Terence Hill acélkékbe játszó szemvillanása nyereségessé tesz egy-egy újabb összjátékot, addig hiába minden ellenvetés: mihelyt pedig a nézők többsége ugyanúgy unni fogja az egy kaptafára készült tucatprodukciókat, ahogy most a kisebbség unja, e filmeknek nyomtalanul végük szakad. A minőség átcsapása mennyiségbe itt egyértelmű, csak a nézők tűrőképességét nehéz előre megbecsülni.
A két sztár ezúttal rajongóik örömére megkettőzi magát. Két gazdag brazíliai fivért játszanak, akiket bizonyos életveszélyes fenyegetés miatt két észak-amerikai férfi helyettesít jó pénzért – illetve két észak-amerikait, akik két brazíliai helyett néznek szembe a fenyegetéssel. Szerepcserés alapötlet tehát, eléggé szájbarágós magyarázattal a leggyermetegebb nézők számára. A nagy poénok olyasfajták, hogy az előző kettő olvas, az utóbbi kettő nem, a brazilok kimérten közelítenek a nőkhöz, míg Államok-beli alteregóik igencsak hevesen. És persze az, hogy milyen előkelően esznek az urak, s milyen gusztustalan mohósággal a bunkók. Urakon és bunkókon kívül mások nem is illenek bele a Nincs kettő négy nélkül világképébe: de láthatóan ez sem zavar már senkit. Amióta elfogadtuk, hogy nincs mozi kommersz nélkül, a kommersz többsége egyre bárgyúbb és ostobább lesz. Várjuk a folytatást.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1095 átlag: 5.51 |
|
|
|
|