|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA borotvás gyilkosBérczes László
A krimi játék. Ennek a játéknak nélkülözhetetlen eleme az üldözés, a bunyó, a bűntett – többnyire gyilkosság. Bizonyos idő után egykedvű beletörődéssel nézzük ezeket a jeleneteket. Ami azonban igazán foglalkoztat bennünket: ki a gyilkos, hogyan fogják elkapni? Bűntettre persze szükség van, mert különben nem tudnánk játszani. De amit komolyan veszünk, az soha nem a vér, hanem a játék. A tetteknek a játék logikai rendszerén belül van hitelük vagy hitelességük – és ez nem feltétlenül azonos a valóságtükröző hitelességgel vagy hiteltelenséggel.
A borotvás gyilkos című csehszlovák film öszvérműfaj, mely egyesíteni akarja a társadalomábrázolást és a játékot. Lehetséges, hogy ez megoldható, de az eredmények – jelen esetben – azt mutatják, hogy csak didaktikus valóságábrázolásról beszélhetünk, ez pedig érdektelenné teszi magát a játékot is. Pillanatok alatt elkülönülnek jók és rosszak, túlságosan hamar tudjuk, hol keressük a gyilkost.
Az ifjú festőművészt holtan találják a városszéli cigánytelepen. Minden jel arra mutat, hogy a gyilkosságot valamelyik cigány követte el. Csakhogy a parancsnok idejekorán kifejti az eszmei mondanivalót: cigánykérdés létezik, de a régi rend e terhes örökségét, ezt az évszázados problémát rendszerünk meg fogja oldani. A figyelmes nézőnek ennyi elég ahhoz, hogy ne higgyen a felszínes jeleknek. A véres borotva és a meztelen cigánylány még nem bizonyíték. Igen, a tettest csak akkor leljük meg, ha leromboljuk előítéleteink falait. Borotvás gyilkosok „köztünk”, nem cigányok között is lehetnek.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1178 átlag: 5.42 |
|
|
|
|