|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégVilágok arca – BarakaSchubert Gusztáv
„Az élet nem nagy vigalom sehol, de ámulni lehet...” Ekkorát, mint itt persze leginkább csak a moziban. Nincs az a magyar pénztárca (ma még!), amelynek birtokában így körbebámulhatná valaki a világok arcát Luxortól Angkorig, Amazóniától a hindu hegyláncokig. Turistavirtus persze volna, mi más is lehetne ma egy kétgyermekes, bő negyvenes, elvált magyar asszonyka legesleggyötrőbb vágya – olvasom –, mint a rohadt életben egyszer még eljutni a Kanáriákra. Világpolgárnak érzem, ó, Ádám, magam!
Ami persze nem színtiszta élvezet, mint volt ó-Hollywood idején, amikor még gondos maszkmesterek sminkelték simára a világ ősöreg arcát. A Baraka rafináltabb századvégi turistamagazin, tévéhíradókon edzett nézőknek készült körpanoráma, sok-sok magasztos és ritka pillanattal, sok-sok megrendüléssel, az ipanemai plázs aranyhomokját a favelák bűze lengi be, az égi felhőfolyamok a Gangesz mocskos habjaival vegyülnek, a kamera világunk 77 csodája mellé Auschwitz cipőhalmait és a kambodzsai vérmezőket is odaidézi. Így gömbölyű.
Angyali üdvözlet a Sky Channeltől: a „kizökkent világ” mára visszazökkent. Te is lehetsz világpolgár... tizenöt percre, míg belenézel a CNN-be. Hogy Világ nincs, nem volt és – épp a világpolgári optimizmus fényességében – egyre kevésbé látszik lenni? Az ember tragédiája, nem a tévénézőé. A világ az... ami adásba megy. És nincs adásszünet.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1338 átlag: 5.39 |
|
|
|
|