|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA hegy legendájaDániel Ferenc
Kétórás mozgókép-mese koravén gyerekeknek vagy visszamaradott felnőtteknek: Hongkongból. King Hu rendezőproducer mintha be akarná bizonyítani, hogy varázslatos tájaikon nemcsak a karate, a csihi-puhi akrobatika járja, hanem megterem ott a legenda is, a misztikum, a rontás, a káprázat. Persze nem a farmergyártó manufaktúrák környékén, vagy a korszerű szereldékben – ugyan! –; a Szung dinasztia archaikus mondái között. Valamilyen ősi háború után, az elhagyott Északi Erőd tájékán, ahol az unalom terjeng. Ázsiai unalom. Hu úr (talán vándor írnok? misztikus műfordító?) magas megbízatás nyomán négy kötet buddhista szútrát másol; s milyen naiv egy XI. századbeli értelmiségi is, hogy nem veszi észre: körülötte emberformájú démonok, jó és rossz lelkek, tamtamozó szerzetesek nyüzsögnek – arra várva, hogy a kész másolat végre megváltsa őket. Hu úr minden mértéket meghaladóan egy-ügyű; démon szépséget vesz feleségül démonanyóssal; igaz, XI. századi luxusháztartás szolgálja kényelmét és akadnak jótét lények, akik vigyáznak épségére is. Amikorra ez a vigyázat átcsap kénköves, durrogós, füstös körmérkőzésbe, és a szútra-kópia kész, az írástudónak is felnyílik végre a szeme: „hinnye, itt az alvilág játszadozik! Nőm, a gonosz majd’ megölt! Felhő kisasszony, a légies, költői szerelem tárgya hamvába holt!”.., és így tovább. Mi hitelesítené jobban, hogy a hongkongi filmesek sem hisznek a mesében, minthogy hősünket a történet végén fölébresztik: álom volt az egész. Szabvány álom, számunkra kissé idegen körítéssel. A berendezési tárgyakat, a jelmezeket, a szobrokat emlékezetünk ázsiai tárlóiban őrizzük majd.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1108 átlag: 5.4 |
|
|
|
|