|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA kis rendőr nagy napjaiVeress József
Vlagyimir Fokin két legyet akart ütni egycsapásra: filmjében a társadalmi mondanivalót kalandos történet fordulataival házasította. Láttunk már efféle kísérleteket, sőt emlékezetes eredményeket a mozivásznon, elvégre gondolatiság és izgalom jól megférhet egymással. (Két példa a közelmúltból: az olasz Félek és a szovjet Szibériáda.)
A pályakezdő rendezőnek azonban nem sikerült megbirkóznia ezzel a feladattal. Tételével, miszerint a huligánoktól meg kell szabadítani a tisztességes emberek világát, maximálisan egyetértünk, annak ellenére, hogy a megállapítás nem valami egetverően újszerű. A jóformán tejfelesszájú nyomozópalánta, a sztori hőse is megnyerte tetszésünket, noha vakmerősége már-már valószínűtlen, és az ifjú nyomozó egyben-másban hajdani idealizált figurákra emlékeztet. A banditák ellen folytatott (sikeres) hadjárat nélkülözi az eredetiséget. Minden mozzanatot előre kitalálunk, így aztán aligha rághatjuk a körmünket a nézőtéren. Zavaró a szemlélet naivitása is, akárcsak a fekete-fehér jellemek összecsapása. Irónia csupán az álomjelenetet színezi.
Amit dicsérhetünk: a mesterien fotografált verekedési jelenet két párhuzamosan haladó vonat között – igazi profi-színvonalra vall. Aztán megint eltávolodnak a szerelvények... A lelkes Kulik nyomozó bizony azt is kideríthetné, hogy hogyan szegényedett el a konfliktus, s mi okból telepedtek rá a közhelyek az érdekesnek ígérkező szituációkra.
Fokin tehetségéből legközelebbi alkotása talán többet fog elárulni. A főszereplő Andrej Taskov ezzel szemben bizonyított: jó képet vágva a sematikus „szupermen” szerepéhez megcsillantja jellemábrázoló tehetségét.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1139 átlag: 5.53 |
|
|
|
|