|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégSzárnyalásOravecz Imre
Hogy konkrétan mit tett Ciolkovszkij, a nagy orosz tudós a rakétarepülés eszméjének megvalósításáért, az nem derül ki számomra e maratoni hosszúságú, kétrészes, színes szovjet filmből. Persze nern ezt nehezményezem igazán. Hanem azt, hogy azt sem tudom meg belőle, mit jelentett rendkívüli képességekkel megáldott, de meg nem értett földi halandónak (értsd: zseninek) lenni a cári Oroszországban. Márpedig engem ez érdekelne. Annál is inkább, mivel maguknak az alkotóknak is ez lehetett a szándéka. A vásznon azonban egy szentenciákat ontó, régi svádájú, élhetetlen középiskolai fizikatanárt látunk, aki egy rejtélyes jövőlátomástól sarkallva szabad idejében, csak úgy mellesleg holmi szivaralakú testecskéket barkácsol, amelyek egyike azután egyszer, minden átmenet nélkül (és mintegy anticipálva a még föltalálatlan távirányítást) fejmagasságban elkezd röpködni egy szűk éjszakai udvaron. Az ábrázolás erőtlensége következtében a film Ciolkovszkija élettelen figura marad, hiába tesz meg mindent a tudóst alakító költő, Jevgenyij Jevtusenko.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 804 átlag: 5.29 |
|
|
|
|