KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Fábri Zoltán

A Rio de la Plata mentén

Jancsó Miklós

Harminc évvel ezelőtt Hámori Ottó, Fábri Zoltán, Jancsó Miklós képviselte a magyar filmet az argentin fesztiválon, Buenos Airesben.

Elmúlt éjfél. Kopogtak.

– Tessék.

Oszi jött be, kinyitotta az ablakot.

Sütött a hold. Tengernek láttuk a folyót. Eltűnt a túlsó part.

A torkolat se volt messze.

A szállodát úgy építették, hogy az Atlantit is látni lehessen. A szerencsésebbek ablaka arra nyílott. Az enyém nem.

Oszi nehezen szedte a levegőt. Hörgött, sápadt volt. Félt?

– A vízen jár – mondta.

– Hülyéskedsz? Jézus szokott a vízen járni.

– Esküszöm, hogy láttam. Láttam ezzel a két szememmel.

A vízen nem volt semmi.

Mégis, mintha a távolban lebegett volna valami. Fehér pont. Vitorla?

– A fehér szmoking van rajta.

A Háfilm fehér és színes szmokingokat béreltetett nekünk. „Dél-Amerikába nem utazik az ember nyári szmokingok nélkül.” (Egyszer vettük fel, azt hitték, mi vagyunk a tánczenekar.)

– Nyugodj meg – mondtam. – Igyál egy kortyot.

Teletöltötte a vizespoharat. Bírta. Nagydarab fiú volt.

Kiment.

 

*

 

Hivatásos utunk privilégium volt, meg jutalom, meg buli, meg minden.

Meg szerencse.

A következő holdtöltén a Szajnát láttuk az ablakból.

És akkor én is megláttam.

Ment a vízen.

Kiálltunk a folyosóra. Megvártuk.

Mezítláb volt. A szőnyegen még kora reggel is ott voltak a víznyomok. A fehér szmoking alatt nem hordott inget.

Mosolygott. Nem volt se zavart, se sértődött.

– Ha holnap tiszta lesz az éjszaka, ti is jöhettek.

Oszi röhögött. Legyintett. Kiitta a vizespoharat. Színültig volt Jim Beannel. Becsapta maga mögött az ajtót.

Ő meg rátette a kezemre a fejét.

A szentképek Jézusától látta?

 

*

 

Egyszer levitt a Dunára.

A Lánchíd és a Sziget között jártunk a vízen. Némán.

Aztán a Hold felhőbe bújt.

Hazamentünk.

Azóta le-leszaladok a Duna vizére. Egyszer-kétszer a Szabóval meg a Makk-kal. Néha hárman együtt. Hordjuk a fehér szmokingot.

Ilyenkor ott megy előttünk Fábri.

Meg Radványi. Meg Máriássy. Fábri van közelebb.

 

 

In memoriam Fábri Zoltán

1994. augusztus


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/11 08. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=763