|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégStadion akcióSchéry András
Nem tudok rájönni, mi vitte rá az animációs filmesként Oscar-díjjal is elismert Dušan Vukotićot, hogy játékfilmet rendezzen; Stadion akció című filmje láttán abban mindenesetre biztos vagyok, hogy nem az ellenállhatatlanul kikívánkozó egyéni mondanivaló.
Vukotić üzembiztos mesterségbeli tudással, a műfaj szabályait ismerve és tisztelve szabványos jugoszláv ellenállási filmet csinált, nem a „kalandos”, hanem az „igényes” fajtából; szerencséjére színészei elég jellegtelenek ahhoz, hogy ki ne lógjanak a nekik rendelt sémákból: van itt szegény sorsú, tisztaszemű s természetesen merész partizánakciót tervező gimnazista, jeges tekintetű és még jegesebb szívű usztasa, snájdig és persze gerinctelen tanár, hivatásának élő, tiszta emberségű és – mondanom se kell – meghurcolt tanár, félve, de mégiscsak a jó ügy mellé álló s hősként meghaló kisember s persze van egy egész gimnáziumi osztály, melynél nincs is hálásabb közeg a különféle típusok és magatartások repertóriumának szemléltetésére. Van továbbá diákszerelem, melyet kegyetlenül meggátol a faji és nemzetiségi gyűlölködés; s végül a nemrég még „felhőtlen diákéletüket” élő kamaszokban természetesen érvényesül a „magasabb erkölcsi elv”: felgyújtják az usztasák népmeggyőző akciójának színhelyéül szolgáló stadiont, amely az utolsó képeken roppant katartikusan lángol.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1175 átlag: 5.51 |
|
|
|
|