|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégPisztrángokBende Monika
Az 1978-as Nyugat-Berlini Filmfesztivál Aranymedve díját nyerte el García Sánchez társadalmi parabolája. A Franco halálát követő spanyolországi változásokról, az osztálytagozódások felbomlásáról, szabadságról szól a Buñuelt idéző, meglehetősen hátborzongató történet. (Meglehet, a mi mai kisrealista filmjeink is egymás utánérzéseinek tűnhetnek más országokból nézve, s i buñueli látásmódnak is nem kevés őse van az inkvizíció létrejötte óta visszafelé mind a spanyol költészetben, mind a festészetben. Elég, ha a Celestina groteszk világát, vagy Goya vízióit idézzük. S ezt a közös látásmódot egyetlen nagy, hosszantartó probléma, a spanyol társadalom elmaradottsága határozza meg, nem a formák másolása.) A spanyol középosztály merev elzárkózását, tájékozatlanságát a változások közepette jól példázza a horgászklub ünnepélyes vacsorája. A protokoll zavartalanságát kívülről tüntetők, belülről a sztrájkoló szakácsok veszélyeztetik, s civódnak maguk a klubtagok is. Mire a kintieket szétzavarják, a bentiekkel időlegesen megegyeznek, a feltálalandó pisztrángok már éktelenül bűzlenek. A marakodó, unatkozó horgászok nekilátnak az öngyilkos vacsorának, mert ez az ő haluk, az ő klubtársuk fogta, össze kell tartaniuk. Vakok és makacsul elutasítják azt a tényt, hogy osztályuk felbomlóban van, a változástól való félelmük legyűri halálfélelmüket is. Közben az eddig alárendelt, engedelmes szakácsok öntudatra ébrednek. Hogyan élnek majd jogaikkal, azt az elkövetkező évek döntik el, csakúgy mint azt. hogy García Sanchez, Saura és a többiek a sokasodó problémák során mennyire tudják függetleníteni magukat a „szent szörnyetegtől”, Buñueltől.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1039 átlag: 5.58 |
|
|
|
|