|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégAz egyik énekel, a másik nemKoltai Ágnes
De nem csak ebben különböznek. Az egyik könnyedebb életet él, a másik nem; az egyik örök gyerek, a másik gyermekfejjel is felnőtt; az egyik egy átlag unalmas francia kispolgári családból származik, a másik hihetetlenül szegény parasztok gyermeke stb... Agnès Varda Suzanne és Pomme párhuzamos élettörténetében (Vera Chytilová Éva és Veráját juttatva eszünkbe) kétféle nő-szerető-anyatípust rajzol meg. Hősei a női szerepet különféleképpen értelmezik, élik. Suzanne a férj, a gyerek, a barátok életében, szeretetében feloldódik, Pomme-nak ez kevés. Suzanne készséggel hajlandó alárendelni egyéniségét a családnak, ha erre van szükség, Pomme nem teszi meg. Ugyanakkor Suzanne, Pomme-mal ellentétben önállóan is képes irányítani életét.
Varda, aki a Cléo 5-től 7-igben már bebizonyította, hogy elfogultság nélkül képes ábrázolni a női nemet, Az egyik énekel...-ben a ma lehetséges női sorsokból villant fel kettőt. A feminizmus csapdáját elkerülve reális, „életszagú” történetet vitt vászonra. Suzanne-t és Pomme-ot olyan mindennapi problémák foglalkoztatják, mint például az abortusz (javasasszonyhoz, vagy Svájcba, Hollandiába mennek elvetetni gyereküket, és küzdenek az abortusztörvény ellen); saját életvitelük és a család összeegyeztetése, stb.
Bár Vardától szokatlan módon néha „megbicsaklik” a dramaturgia (hiteltelen a két gyerekkel özvegyen maradt Suzanne kikecmergése a nyomorból, happy enddel végződő szerelme Pierre-rel, az orvossal); a kezdeti kemény, puritán, témavezetést lágy, szépelgő elbeszélésmód váltja fel, a film mégis érdekes. Ha nem is olyan jó, amit Vardától remélhettünk, „feministában” mindenképpen klasszis.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1239 átlag: 5.68 |
|
|
|
|