|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA tajga császárának végnapjaiBende Monika
Bevallom, gyerekkoromban elfordultam egy ilyen filmcím olvastán; bár a hatvanas évek legelején kezdtem moziba járni, azért még nekem is kijutott az ellenséges ügynökök, kulákok, nacionalisták cselvetéseiből a filmekben. De Gajdart nem ismerem, nekem már nem volt kötelező olvasmány sem a Timur és csapata sem a Csuk és Gek. Úgy mondják írójuk nem volt híján a tehetségnek: ezek a könyvek nem hemzsegtek a „szovjetellenes bérencektől”, holott korának irodalma szorgosan termelte őket.
Arkagyij Petrovics Golikovról szól ez a (gyanús című) film, a tizenhét éves ezredparancsnokról, írói nevén Gajdarról. Hál’ istennek ez a legeslegutolsó kockákon derül ki, így nem bosszantóak az életrajzi filmek vélt, vagy valóságos belemagyarázásai. (Még utólag is nehezen ugrott helyére, hogy miért ízlelgeti a fiatal tiszt oly kedvtelve a hakasz „gajdar” – hová – szót.) Végül is kedves film ez és semmivel sem marad alatta a nyugati kalandfilmek profizmusának – ámbár nincs híjával azok hibáinak sem.
1922-ben a távol-keleti Jenyiszej körzetben Golikov (Gajdar) a hakaszokat maga mellé állítva tönkreveri Szolovjov bandáját, világgá kergeti a „tajga császárát”. Ez a Szolovjov minden csavarintás ellenére sematikus figura: ő a kalandfilmek népmeséi gonosz embere; Golikov pedig a furfangos eszű legény. (Érdekes, hogy a mesemondók mennyire bíznak a fiatalokban.) A számunkra újonnan felfedezett tajga nemcsak szép (akár az amerikai kanyonok), de karakterizálja is az érdekes, szép arcú hakaszokat.
Friss tempója, Andrej Rosztockij mai magabiztossága kölykösen fiatalossá teszi a filmet. A nyolc-tizenévesek, úgy gondolom, ezért azonosulnak majd a figurákkal.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1274 átlag: 5.51 |
|
|
|
|