|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk még36Vízer Balázs
A címbéli szám a párizsi főkapitányság címére utal, ami a Quai Des Orfevres 36. alatt található. Itt dolgozott Maigret felügyelő, és Jean Gabint is számos szerepe kötötte ide, szóval lehet tudni, hogy ez akkor most egy igazi zsarumese lesz. Márpedig vagy húsz éve nem láttunk ilyet, amióta Alan Delon megöregedett és parfümöket árul, szóval ambiciózus projektről van szó, annál is inkább, mert maga a rendező is egy volt zsaru, aki egy másik volt zsaru visszaemlékezéséből készítette a filmet.
Olivier Marchalról tudni lehet, hogy már rendőri pályafutása alatt színjátszóleckéket vett, Michael Mann a példaképe és nagyon készült a filmes bemutatkozásra, nem véletlen, hogy a jelenlegi francia filmgyártás két legnagyobb nevét szerezte meg a két főszerepre. Csakhogy a jócskán túlértékelt Daniel Auteuil és a virágkorán rég túl járó Gérard Depardieu csak súlyt és stílust adnak a filmnek, de irányt nem. Vagyis túlbonyolított és komoly dramaturgiai hibákkal terhelt történetet követhetünk, amely két rivális rendőri egység, a bűnmegelőzés és a taktikai osztag – vagy fordítva? – vezetőjének küzdelméről szól. Vrinks felügyelő (Auteuil) a munkája megszállottja, és ahhoz, hogy az igazán veszélyes bűnözőket elkapja, a kisebb halakat futni hagyja. A kiüresedett Klein felügyelő (Depardieu) erőszakos karrierista, aki nem válogat módszereiben, Vrinks pedig az útjában áll, de személyes elszámolnivalójuk is van.
A két rendőrportré nem is lenne rossz, de egyik sem kap igazi mélységet, a film elején még komolyan vett, izgalmasnak ígérkező nyomozás pedig gyorsan légüres térbe kerül és véletlenszerűvé válik, majd elfelejtődik. Hiába a sok fekete bőrkabát, a füstös bárokban elfogyasztott több liter konyak, az aggódó rendőrfeleségek és hőseink bánatos nézése, a francia zsarufilm igazi visszatérésére sajnos még várnunk kell.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 2025 átlag: 5.47 |
|
|
|
|