|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
Láttuk mégA MaszkHarmat György
Az emberi elme mindig jócskán a technika előtt jár. Évtizedek alatt hány játékfilmben találkozhattunk olyan figurákkal, melyek jellemét rajzfilmhősök kontúrjaira egyszerűsítették le. S lám, a komputerizáció csak ma jutott el odáig, hogy ezt a réges-régi „agyalmányt” „látványvalósággá” tegye, megtestesítse.
A történet előképeit kár lenne sorolni, annyian vannak. Stanley, a „tébláb” bankhivatalnok ősi maszkra lel, mely testileg is átalakítja viselőjét. Az ifjú ettől fogva kettős életet él: nappal a régi kisember, éjjel az új, varázshatalmú szupersztár. Arcára illeszti az álorcát, s jöhetnek a csodák. A Stanley vonásait karikatúraszerűen hordozó, kopasz pasi mindent meg tud tenni, amit eddig csak rajzfilmen láttunk. Forgószélként pörög. Kiugrik a szeme, visszahelyezi. Laposra nyúvasztva is tovább mozog. Változtatja a formáját, méreteit. Akárcsak a körülötte táncra kelő valódi tárgyak.
Még szerencse, hogy az éji gegparádék után napközben komótosabb a tempó. Kell a pihenés szikrázó szemünknek és alaposan igénybe vett rekeszizmainknak. A trükk persze önmagában nem lenne elég: szükséges Jim Carrey (Ace Ventura) tökéletesen ideillő, szélsőséges tornádójátéka. Aki pedig mértéktartó színművészetre vágyik, ne az ő filmjéhez üljön be a moziba. E – joggal – sikervárományos, gyakran élvezetes, szórakoztató produkció helye máris biztosított a filmtörténetben: először tette nagyfilmen végigvonuló eszközzé, tematikus alapötletté a videóklipekből, reklámokból már ismert digitális „élőanimációt”.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1189 átlag: 5.42 |
|
|
|
|