KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Felforgatókönyv

Vajda Judit

Stranger than Fiction – amerikai, 2006. Rendezte: Marc Forster. Írta: Zach Helm. Kép: Roberto Schaefer. Zene: Britt Daniel és Brian Reitzell. Szereplők: Will Ferrell (Harrold), Emma Thompson (Karen), Tony Hale (Dave), Maggie Gyllenhaal (Ana), Tom Hulce (Dr. Cayly), Dustin Hoffman (Hilbert). Gyártó: MAndate Pictures / Crick Pictures. Forgalmazó: SPI. Feliratos. 113 perc.

 

Akár Charlie Kaufman is írhatta és Spike Jonze is rendezhette volna a (filmbeli) valóság és (filmbeli) fikció átfedésbe kerüléséről szóló, a manipulált élet gondolatával eljátszó Felforgatókönyvet – a film azonban meglepő módon az eddig főként szenvelgő melodrámával (Szörnyek keringője) és erőltetett művészgiccsel (Maradj!) jelentkező Marc Forster műve, aki önmagát meghazudtolva ha nem is teljesen eredeti, de nagyon frappáns kis darabot készített művészi szabadság és szereplői megkötöttség (avagy művészi megkötöttség és szereplői szabadság) mibenlétéről.

Harold Crick adóellenőr egy nap arra ébred, hogy ismeretlen női hang narrálja minden egyes cselekedetét – mintha csak egy regény főhőse lenne. Ezzel párhuzamosan Karen Eiffel regényírót is látjuk (figyeljünk a beszélő nevekre!), aki már tíz éve szenved élete nagy alkotásával – csak sehogy sem tudja kitalálni, mi lenne a legnagyszerűbb halálnem központi figurája számára. Az összefüggéseket a filmbeli írónővel közös hősünk is hamar átlátja, megindulhat hát Harold versenyfutása az életéért Dustin Hoffman laza irodalomprofesszora segítségével. A folytonos reflexió és önreflexió mellett ez az abszurd alaphelyzet klasszikus vígjátéki szituációkban is bővelkedik (több poén is épül arra, hogy a mindentudó (?) elbeszélő hangját hősünkön kívül más nem hallja).

A többszörös tükröztetés képileg is ötletesen jelenik meg: az egyszerre film- és regényhős, több személyre hasadt Crickből a különböző fürdőszobatükrök segítségével egyszerre négyet is kapunk, de van, hogy a szájából kifelé fényképező kamera segítségével tükörképét látjuk csak.

Az alkotók érzelgős hajlamaikon a végén sajnos nem tudtak uralkodni, ráadásul ha lecsupaszítjuk, a film tulajdonképp nem több egyszerű love storynál (hősünk találkozik egy lázadó péklánnyal) – ami azonban rendkívül érdekes körítéssel van tálalva, és még egzisztencialista elmélkedésre is lehetőséget ad a (látszat)életről.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8991