KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esküvő után

Vajda Judit

Efter brylluppet – dán, 2006. Rendezte: Susanne Bier. Írta: Anders Thomas Jensen. Kép: Morten Soborg. Zene: Johan Söderqvist. Szereplők: Mads Mikkelsen (Jacob), Rolf Lassgard (Jorgen), Sidse Babett Knudsen (Helen), Christian Tafdrup (Christian). Gyártó: Zentropa Entertainments. Forgalmazó: Cirko Film – Másképp Alapítvány. Feliratos. 120 perc.

 

 

A Születésnaptól kezdve az Okén keresztül a Bűnökig számos bizonyítékát láthattuk már annak, hogy a dánok igen erősek melodrámában – a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... című filmeket jegyző Susanne Bier rendező és alkotótársa, Anders Thomas Jensen forgatókönyvíró pedig különösen az. Legújabb közös munkájukban, az Esküvő utánban ismét ízlésesen és meggyőzően vezetik elő az érzelmek csodálatra méltó kavalkádját és a már-már a görög tragédiákéra emlékeztető sorsfordulatokat. Az irigylésre méltóan gazdag, ám egészen szélsőséges élethelyzetbe kerülő üzletember, a bombayi utcagyerekek megmentésén fáradozó egykori alkoholista és drogfüggő „közös” szerelmük, valamint egy bizonytalan fiatal lány történetét elmesélő műben néha talán már túl sok a mindent elsöprő érzelmekből, de a remek színészek (élen a legutóbbi Bond-film gonoszaként nemzetközi hírnevet szerző Mads Mikkelsennel) és a remek színészvezetés megmentik még a giccsgyanús jeleneteket is.

A lenyűgözően bonyolódó emberi drámákon kívül Bier művének egyéb figyelemre méltó vonása is van. A film során gyakran kapjuk a lélek tükreként működő (hol reménykedve csillogó, hol a döbbenettől tágra nyíló) szemek, az idegességtől zavartan babráló kezek, jelentőségteljes szavakat kiejtő ajkak premier plánjait és szuperközelijeit, melyek időnként önálló életet élő gyorsmontázs-szekvenciákká állnak össze. Ezek egyrészt a jellemzés és az azonosulás eszközei, másrészt viszont a képkivágatok olyan szűkek, hogy kiragadják a tárgyat összefüggéseiből – így azok gyakran egyenesen Kulesov-effektusként működnek (mindig más jelentést hordoznak, attól függően, mit látunk előtte vagy utána). Ennek az ügyes formai fogásnak köszönhetően a film egyszerre lesz együttérző és távolságtartó – ami határozottan jót tesz a túlcsorduló érzelmek közepette.

Bier nem a hétköznapi, életszagú drámák, hanem a nagy, sorsfordító tragédiák, a nehéz döntések és választások krónikása, de ezt szépen, jó ízléssel és kifinomultan csinálja. Nem csoda, hogy az alkotó nemrégiben hollywoodi bemutatkozását (A tűz martaléka) is leforgathatta, s hamarosan elkészül a Hogy szeretsz? és a Testvéred feleségét... amerikai remake-je is.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/02 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9279