KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/december
KRÓNIKA
• N. N.: Eduard Zahariev halálára

• Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
• Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
• Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
• Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
• Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
• Nyírő András: Virtuális nemzeti
• Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
• Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
• Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
• Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
• Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
• Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
• Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
• Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
• Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
• Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
• Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
• Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
• Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
• Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
• Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
• Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
• Báron György: Jack
• Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
• Tamás Amaryllis: Sárkányszív
• Bori Erzsébet: Francia csók

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ben X

Sepsi László

Ben Xbelga-holland, 2007. Rendezte és írta: Nic Balthazar. Kép: Lou Berghmans. Zene: Praga Khan. Szereplők: Greg Timmermans (Ben), Laura Verlinden (Scarlite), Marijke Pinoy (Anya), Pol Goossen (Apa), Titus De Voogdt (Bogaert). Gyártó: MMG Film & TV Production. Forgalmazó: Cirko Film. Feliratos. 93 perc.

 

Nic Balthazar elsőfilmje nem azért emlékezetes mozi, mert képes újat mondani a játékokról és a játékosokról: összetettségben az eXistenZ, éleslátásban pedig a South Park Warcraft-epizódja körözi le, ráadásul a cselekmény előrehaladtával az is nyilvánvalóvá válik, hogy a Ben X állításai még csak nem is videojáték-specifikusak – ugyanis a címszereplő által nyüstölt MMORPG helyére lényegében bármi behelyettesíthető, ami a valóságtól való menekülés lehetőségét kínálja, a Kincses szigettől a kokainig. Bár a virtuális realitás és a kőkemény valóság összemosására épít néhány jelenetet a rendező, a Ben X igazi erőssége – a stílusos főcím ellenére – nem a videojáték-tematika egyedi megközelítésében rejlik.

A mássága (autizmusa) miatt iskolájában rendszeresen megalázott, videojáték-függő Ben történetének legfőbb érdeme, hogy képes kijátszani a kiváló Szerelmes Thomas-on edződött néző elvárásait: rutintragédia helyett a vásznat a fináléra (a dEUS muzsikája mellett) David Mamet szellemisége tölti be, így csempészve játékosságot és újszerűséget a különcök pokoljárását bemutató, sokszor görcsösen komoly filmek sorába. Ezáltal a Ben X nem az Esőember örökségének artmozikba szánt vadhajtása, hanem a szintén tavaly készült A Kulcsfigura európai inverze lesz: míg Scott Frank munkája a heist-filmek sablonjait fűszerezte mentálisan zavart főhős beemelésével, addig Balthazar a mentálisan zavart főhős toposzát gondolja újra műfaji filmek által ihletett fordulatokkal, szellemi rokonánál frappánsabb és bug-mentesebb mozit téve le az asztalra. Azért a gamer-szubkultúra Trainspottingja tovább várat magára.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/10 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9522