|
Év
1996/december
|
KRÓNIKA
N. N.: Eduard Zahariev halálára
Czabán György: A „kisköltségvetésű” filmről
Pálos György: A „kisköltségvetésű” filmről
MILLECENTENÁRIUM
Schubert Gusztáv: Magyarország Rt. Az ünnep zűrzavara
Csejdy András: Etűdök gépre, zongorára Magyarok Cselekedetei
Lengyel László: Temetés és vásár A tömeg nyelve
Nyírő András: Virtuális nemzeti
Schubert Gusztáv: Katartikus múlt Beszélgetés Koltay Gáborral
Ludassy Mária: Franciahon, az egyház legidősebb leánya
Jancsó Miklós: Uccu, megérett a meggy Történelmi, ismeretterjesztő
MIKE LEIGH
Báron György: Családi fénykép Titkok és hazugságok
ÚJ UNDOKOK
Nevelős Zoltán: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Speier Dávid: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Vízer Balázs: Henyék, kölykök, dokknegyed, kispofák Az ifjúság kegyetlen meséi
Déri Zsolt: Beszélgetés Gillies Mackinnonnal
SOROZATGYILKOSOK
Földényi F. László: Gyilkos rokonszenv H – a hannoveri gyilkos
Kömlődi Ferenc: Pokoljárás Hetedik
Ádám Péter: Hitchcock az Interneten
Bihari Ágnes: Bűn az élet Beszélgetés Szomjas Györggyel
NŐ-IDOLOK
Balogh Gyöngyi: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Király Jenő: Változatok Hamupipőkére Próza és glamúr
Ádám Péter: [Brigitte Bardot memorája]
TELEVÍZÓ
Bóna László: Emberek alkonya – istenek hajnala Paranormál filmek
CD-ROM
Politzer Péter: Eltévedve egy mozgó-képtárban
KRITIKA
Bori Erzsébet: Szoknyaszerepben A kenyereslány balladája
Reményi József Tamás: Műhiba A rossz orvos
Bikácsy Gergely: Bugyivalóság és sliccbódulat Az én pasim
LÁTTUK MÉG
Bori Erzsébet: Párizsi randevúk
Báron György: Jack
Vidovszky György: A Notre Dame-i toronyőr
Tamás Amaryllis: Sárkányszív
Bori Erzsébet: Francia csók
|
|
|
|
|
|
|
DVDFoxy BrownNagy V. Gergő
Foxy Brown – amerikai, 1973. Rendezte: Jack Hill. Szereplők: Pam Grier, Antonio Fargas. Forgalmazó: Fantasy Film. 91 perc.
Néhány jelenet a Túl a babák völgyénben, megalázó szerepek egy-két börtönös vadulásban, valamint némi titkárnői tapasztalat a szemétfilmeket gyártó AIP-nél – körülbelül ennyi volt Pam Grier háta mögött, amikor 1973-ban leforgatta a Coffyt, majd tíz hónapra rá az eredetileg folytatásnak készült Foxy Brownt. Az exploitation királynőjének kitüntető címét megalapozó fekete mozik közül az utóbbi már száz százalékig Grier imázsára épül – a James Bond-filmeket idéző főcímtől kezdve a filmzenén keresztül a záró premier plánig minden a hetvenes évek legdögösebb női főhősének dicséretét zengi.
A szokványos bűnügyi történetben Foxy szerelmét, a beépített drogrendőrt sikertelen plasztikai műtéte után szitává lövik egykori alvilági barátai, minekután a párductestű Grier, impresszív bájait latba vetve, bosszúhadjáratba kezd. A blaxploitation-mozik protagonistáitól Grier hősnőjét morálja különbözteti meg – jóllehet célja a véres és brutális bosszú, mégis hittel vallja, hogy az elnyomott feketék érdekében cselekszik és szolgáltat igazságot. A Coffy még ambivalensnek láttatta az önbíráskodást, a Foxy Brown azonban kevésbé differenciált, és ezzel összefüggésben a karakterábrázolás terén is alulteljesít. Sokkal inkább a szegénymozik hagyományos erényeivel vonzza magához a nézőt – gördülékeny történetvezetése, elődjénél is tempósabb, izgalmas szüzséje mellett kivált az erőszakjelenetek frontján mutatkozik erősnek (Foxy egyik kínzójának kivájja a szemét, másikat elevenen felgyújtja, és nem átall kasztrálni sem), ugyanakkor könnyedén dúsítja történetét komikus elemekkel – a szadista tanyasi „fiúk” szcénája vagy a leszbikus bárban zajló, lenyűgöző bunyójelenet bővelkedik a rendező korai munkáit (Spider Baby; Big Doll House) is jellemző bizarr humorban.
Extrák: Előzetes; filmográfiák; ajánló.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 1046 átlag: 5.54 |
|
|
|
|