KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/január
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Carné és Casarès
GREENAWAY
• Forgách András: Greenaway, bőrkötésben Párnakönyv
• Kovács András Bálint: Testírók Beszélgetés Peter Greenaway-jel
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: Menekülés Utópiából Időutazók
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A rejtett város Brüsel
• Láng István: Jövőképregények Dredd bírótól az őrzőkig
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyberdelia Douglas Rushkoff könyvei

• Földényi F. László: Meghalni mindenki fiatal Berlin, Alexanderplatz
• Bikácsy Gergely: A képzelet anarchistája Fassbinder olvasása közben
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Felborogatott kukák évadja Filmemlékezet
• Kovács István: Kieślowski nélkül Beszélgetés Krzysztof Piesiewicz-csel
• Gelencsér Gábor: Reneszánsz jókedély Elo Havetta
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Nem minden görög Zorba Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Öreg bútor Infománia
• Nagy Eszter: Variációk a harmadik dimenzióra Térhatású mozi
• Politzer Péter: Variációk a harmadik dimenzióra Térhatású mozi
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ki mit másol? Égi manna
KRITIKA
• Mátyás Péter: Solitude Kansas City
• Fáy Miklós: A kőszívű ember szaxofonja
• Turcsányi Sándor: Ha pénz áll a házhoz Váratlan halál
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: Ragadozók
• Schubert Gusztáv: Daylight
• Bérczes László: Váltságdíj
• Harmat György: Hull a pelyhes...
• Bori Erzsébet: Hugicám
• Hungler Tímea: Fejjel a falnak
• Barotányi Zoltán: Felejthetetlen
• Nevelős Zoltán: A bátrak igazsága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mátrix

Schubert Gusztáv

 

Xenophón elégedett lehetne a Mátrix láttán: nemcsak isteneinket teremtjük saját képmásunkra, hanem a poklot is. A túlvilág a civilizáció átépítése alatt is zavartalanul üzemel, merthogy maga is folyton megújul. A fantáziánk, mutassa magát mégoly eredetinek, mindig sárból-földből vétetett, még akkor is, ha e sarat mátrixba szerkeszti, s kilobájtokban méri. A „mi álmok jőnek a halálban” költői kérdés, ha jönnek egyáltalán, az evilági álmok folytatódnak. A pokol mindenkor az aktuális dizájn jegyeit viseli. Hacsak nem a giccs rendezi be a túlvilágot, mint Vincent Ward új filmjében (Csodás álmok jönnek), aki egy mára rongyosra koptatott giccsőr mennyország és közhely-pokol víziójára pazarolja a csúcstechnológiát. A Wachowsky-testvéreknek a számítógépes világteremtés vadonatúj eshetőségéről egészen más jutott az eszébe. Mi van, ha szoftver az egész világ, s digitális színész benne minden férfi és nő? Mi van, ha a pokol ideát van, s a való világ merő képzelgés csupán? Az élet álom, az álom élet – újra és újra visszatérő gondolat – újdonsága abban áll, hogy most először támogatja balsejtelmét valóságos technika. A 64 megabájtos Intel Pentiumtól persze hosszú az út a kompjuterizált zsarnokságig (a Mátrixban különösen, ahol egy multikulturálisan fölöttébb érzéketlen gépi intellektus bocsát digitális álmot a milliárdnyi emberpalántára, hogy bioenergiájukkal tartós elemként táplálják az erőforrások híján maradt gépeket; egy gonosz amerikai elnököt vagy egy profitéhes chips-cézárt egyelőre még komolyabban vehetnénk a digitális összeesküvő szerepében, e fantasztikus konspiráció-elméletben szerencsére sötétebb az irónia), de ez az út lerövidíthető. Például a hozzá való szoftver – az akarattal, képzelettel és gondolattal megvert emberizink – radikális lebutításával. Az „élet álom” borzongása történelmi lázrohamok előjele, álomból álomba zuhanni, tükörképek közt tévelyegni, émelygésig keringeni valóság és képzet dilemmája körül, bizonytalan kort jegyez. Rosszul összefércelt személyiséget, közhely-kultúrát, egyenálmokat. A Mátrix sajnos kevesebbet időzik a leláncolt és agymosott prométeusznál, mint a láncait látványosan szaggató hollywoodi hősnél, de azért a SF maradandó, filozófikus vonulatába tartozik, amelyben az elmásolt személyiség, az eltékozolt élet – a horrorok horrora. A Mátrix helye ott lesz – egy polccal magasabban a Dark City, a Nirvána, Az Emlékmás fölött - a Szárnyas fejvadász és Lem Álmatlansága mellett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4545