KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/január
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Carné és Casarès
GREENAWAY
• Forgách András: Greenaway, bőrkötésben Párnakönyv
• Kovács András Bálint: Testírók Beszélgetés Peter Greenaway-jel
CYBERVILÁG
• Schubert Gusztáv: Menekülés Utópiából Időutazók
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A rejtett város Brüsel
• Láng István: Jövőképregények Dredd bírótól az őrzőkig
CYBERVILÁG
• Kömlődi Ferenc: Cyberdelia Douglas Rushkoff könyvei

• Földényi F. László: Meghalni mindenki fiatal Berlin, Alexanderplatz
• Bikácsy Gergely: A képzelet anarchistája Fassbinder olvasása közben
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Felborogatott kukák évadja Filmemlékezet
• Kovács István: Kieślowski nélkül Beszélgetés Krzysztof Piesiewicz-csel
• Gelencsér Gábor: Reneszánsz jókedély Elo Havetta
FESZTIVÁL
• Csejdy András: Nem minden görög Zorba Thesszaloniki
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Öreg bútor Infománia
• Nagy Eszter: Variációk a harmadik dimenzióra Térhatású mozi
• Politzer Péter: Variációk a harmadik dimenzióra Térhatású mozi
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Ki mit másol? Égi manna
KRITIKA
• Mátyás Péter: Solitude Kansas City
• Fáy Miklós: A kőszívű ember szaxofonja
• Turcsányi Sándor: Ha pénz áll a házhoz Váratlan halál
LÁTTUK MÉG
• Asbóth Emil: Ragadozók
• Schubert Gusztáv: Daylight
• Bérczes László: Váltságdíj
• Harmat György: Hull a pelyhes...
• Bori Erzsébet: Hugicám
• Hungler Tímea: Fejjel a falnak
• Barotányi Zoltán: Felejthetetlen
• Nevelős Zoltán: A bátrak igazsága

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Családi titkok

Bérczes László

 

„Nekem nem a pénz kell, nekem Zarnyiroga kell!” – kiáltja a tüzes ifjú. Kiáltottak már hasonlókat ismert klasszikusok is Shakespeare-től Schillerig. Remekmű születése tehát nincs éppen kizárva. Igaz, említett klasszikusaink hősei nem mindig jutottak el a megnyugtató happy endig. Ahadov filmjében van happy end, bár a film nem ezért rossz. Végül is megnyugtató érzés a (boldog) véget látni, melyben a virágokkal borított tadzsik lankákon átszellemülten közelít egymás felé a tadzsik ifjú és a tadzsik leány, mellettük kis barátjuk, a tadzsik kisfiú nyargalászik, fején katonatiszti tányérsapka, kezében műanyag gépfegyver. Közben lágyan, érzelmesen dalolnak a hegedűk.

Egyszerű szerelmi történetet látunk, kissé sablonos fordulatokkal. Dehát melyik szerelmi történet nem sablonos? Ez akár még érdekes is lehetne, hiszen évszázadok és civilizációk találkozási pontján játszódik. A hófödte hegyek közé zárt kis faluban farmernadrág és török bugyogó, számológép és öszvér, birkák és televízió furcsa szimbiózisában él Szultanhodzsa és népes családja. Esténként a férfiak külön asztalnál esznek, teáznak és számolnak, a nők némán hímeznek, félszemmel a tévét nézik, félszemmel a férfiak óhajait lesik. Ez a ház „a tisztelet és a megmásíthatatlan törvények otthona”. Miközben a földbirtok helyére a slusszkulcs és a színes tévé lépett, a családban az ősi patriarchális rend még mindig szent és sérthetetlen. „Amíg én vagyok itt a házigazda...” – kezdi minden döntése indoklását Szultanhodzsa, a korántsem bölcs, de tekintélyes nagyapó. Neki tetsző vejjel így tette tönkre már egyik lánya életét és ugyanezt tervezi most a bizonyos Zarnyiroga és a tüzes ifjú esetében. Csakhogy kitör a lázadás, a lány az ólba zárkózik, a gépfegyveres unoka elbujdosik, a mindeddig hallgatag anya pedig előkapja a puskát és a citromfák közé dörrent.

A lázadásra azonban túl sokat kell várni. Ezalatt megsavanyodik a hihetően tiszta és nemes alkotói szándék. Nincs okom kételkedni abban, hogy valós problémával foglalkozik ez a szovjet film. Bizonyára fantasztikusan izgalmas az a furcsa vegyület, ami a huszadik századi „fejlődés” abszurd ütemének és az ázsiai falucska ősi, természetes idejének találkozásakor egyetlen család életén belül kicsapódik. Csakhogy ezzel a sajátos tartalommal nem tud mit kezdeni az átlagfilmek didaktikus közhelyeiből építkező forma. Az első pillanattól tudjuk, kik a jók és kik a rosszak. (A rosszak kövérek, kopaszok vagy bőrkabátot viselnek, a jók pedig fiatalok és szépek.) És mivel a jók győzelme is kezdettől nyilvánvaló, megállapíthatjuk, hogy minden úgy jó, ahogy van. Legalábbis a tadzsik lankákon.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/01 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5939