KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/február
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Langyforgató Beszélgetés Bereményi Gézával
• Szőke András: „Valami” Harcmezőre küldött könyvek
• Kardos István: Szerepzavar Harcmezőre küldött könyvek
• Jancsó Miklós: Levél-féle a drebbuchról Harcmezőre küldött könyvek
• Varga Balázs: Eltüsszentett forgatókönyvek Negatív filmtörténet
• Simó György: Közös nevező Beszélgetés egy alakuló filmes csoportról
• Reményi József Tamás: A vonal egyik végén Beszélgetés Lengyel Lászlóval
• Kende János: Egy kurátor feljegyzéseiből

• Csejdy András: Csend és hó és halál Fargo
• Lajos Géza: Azok a csodálatos Coen-fiúk Portré
FESZTIVÁL
• Bori Erzsébet: Eurochart
• Bikácsy Gergely: Krampusz-isten a fagylaltozóban Isteni komédia

• Bikácsy Gergely: A bűn Ikaruszai Orson Welles
• Déri Zsolt: Fényösvény Beszélgetés Henri Alekannal
FESZTIVÁL
• Forgács Iván: Kései napfelkelte Várna
VIDEÓ
• Vitézy Zsófia: Táncoló kamera
KRITIKA
• Bori Erzsébet: Magyar kosztüm Szökés
• Ardai Zoltán: Go West Honfoglalás
• Turcsányi Sándor: Vérszörf Szürkülettől pirkadatig
• Fáy Miklós: Tarantino-zenék
LÁTTUK MÉG
• Déri Zsolt: Gyóntatószék
• Simó György: Szájból szájba
• Tamás Amaryllis: Őt is anya szülte
• Simó György: Zűr az űrben
• Hungler Tímea: Elvált nők klubja
• Nagy Eszter: Hajszál híján szeretem
• Speier Dávid: Mindhalálig
POSTA
• Szomjas György: Tisztelt Szerkesztőség!
• Bakács Tibor Settenkedő: Tisztelt Szomjas György!

• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A pótolhatatlan Werner doktor

Alföldi Nóra

Médecin de campagne – francia, 2016. Rendezte: Thomas Lilti. Írta: Baya Kasmi és Sherazade Khalladi. Kép: Nicolas Gaurin. Zene: Alexandre Lier, Sylvain Ohrel és Nicolas Weil. Szereplők: François Cluzet (Werner), Marianne Denicourt (Nathalie Delizia), Christophe Odent (Norès), Patrick Descamps (Francis). Gyártó: 31 Juin Films / Les Films du Parc. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 102 perc.

 

Az orvos-drámák számtalan előnyei közül az egyik legszembeötlőbb, hogy ugyanazzal a hatásmechanizmussal operálnak, mint egy vaskos bűnügyi történet, csak ebből a cselekményekből hiányzik a bűn – helyette viszont ott a betegség vagy kór vagy baleset, amelynél jobb antagonista szinte alig létezik, hiszen maga az anyatermészet szállítja a nézőnek, kegyetlenül szembesítve azt önnön törékenységével. Az izgalomspektrum tulajdonképpen korlátlan, ráadásul ezek a sztorik remek alkalmat nyújtanak a népesség pásztázására, pazar karakterkészletekkel való játékra, hiszen az orvos betegtől betegig jön-megy és nyomoz hol véres, hol rejtélyes esetleg komikus helyzetekben.

Thomas Lilti rendezőnek nem kellett a szomszédba mennie egy kis ihletért, hiszen amellett, hogy filmes, praktizáló háziorvos is – vélhetően ennek tudható be A pótolhatatlan Werner doktor keresetlen egyszerűsége és könnyedsége. A címszereplő főhős elhívatott vidéki orvosként igazi közösségformáló ember, mindenkit ismer, mindenkiről tud mindent, bejáratos mindenhová, a gyógyítás az élete. Amikor kiderül, hogy agydaganata van, saját orvosa a csinos Delezia doktornőt küldi mellé, hogy legalább a munka egy részében segítsége lehessen. Lilti az új kolléga betanítása és asszimilálódása örvén tárja elénk a francia vidék aprólékosan kidolgozott képét, és mereng el az élet és halál nagy kérdésein.

A pótolhatatlan Werner doktor kiegyensúlyozott és tartalmas dramedy, szeretnivaló, nyers karakterekkel, patikamérlegen mért humorral, feszültséggel és romantikával. Legfőbb ereje a hétköznapiságában rejlik, a történet bájosan ütött-kopott miliője remekül ellenpontozza az esetleges keresettséget. Lilti filmje attól izgalmas és érzelmes színfoltja a francia filmiparnak, hogy mesterien bontja ki a keserédes romantikus történetben a francia vidék szociohálóját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/01 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13054