KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Sonka, sonka

Koltai Ágnes

Lám, hová jutott a spanyol film: amiért egykor Buñuelt megszólták (Az andalúziai kutya), azért ma Bigas Lunának elismerés jár. Amit a szürrealizmus óvatos asszociációkba bújtatott, azt ma, a Franco utáni korszak egyik legismertebb rendezője leplezetlenül megmutatja. Szó szerint leplezetlenül. A Sonka, sonka ugyanis drámával és szociális egyenlőtlenséggel leplezett erotikus film.

Pedro Almodóvar után persze szókimondóbbak lettek a spanyolok. A matador tört utat a Sonka, sonkának, olyannyira, hogy 1922-ben ez a film a velencei fesztivál versenyében szerepelt. A gazdag oeuvre-d Bigas Luna megmutatja, hogy malackodni ő is tud. Nem pornót forgatott, ezt szakmai önérzete tiltja, de művészkedő, úgymond a spanyol prüdériát támadó alkotása nyíltan hirdeti: mindenki jegyet válthat rá, különösen azok, akik az „egyszerű” szex- és pornódarabokat csak titokban merik nézni. Mert a nemes mondanivaló, a gőg, az úrhatnám arrogancia és a társadalmi egyenlőtlenségek kipellengérezése öltöztet.

Bigas Luna rafinált rendező. Pontosan tudja, hogy az erkölcstelenség vádja manapság démodé, és, hogy a televíziók pornóadói ennél „merészebb” filmekkel szórakoztatják a voyeuröket. A Sonka, sonka tehát a prűdeknek nem tetszhet. Meglehet. De minőség-érzékük azért nekik is van!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1054