KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Papírmozi

Papírmozi

Kránicz Bence

Új Kockás

A Kockás magazin olyan alapvető része volt a nyolcvanas évekbeli magyar popkultúrának, mint a hangalámondásos kalózvideók vagy a Dolly Roll zenekar – minden iskolás találkozott vele. Az elsősorban a Francia Kommunista Párt lapjából, a Vaillant-ból átvett képregényeket közlő újság hivatalosan 1992-ben szűnt meg az 50. számmal, hogy 2017 decemberében feltámadjon. Az új sorozatban ugyancsak szinte kizárólag francia sorozatok jelennek meg, régiek és újabbak vegyesen. A célközönséget a nosztalgiázó felnőtteken kívül főként a tizenévesek jelentik, a szüleikre hárul viszont a feladat, hogy megismertessék őket az új Kockással, ez a korosztály ugyanis jóformán egyáltalán nem jár újságoshoz. A kérdés tehát az, kitart-e a középkorú olvasók érdeklődése addig, amíg a régi szériát hírből sem ismerő érdeklődők is rátalálnak a lapra.

Minden esetre az 54. számban elindult, nemrég Luc Besson adaptációja révén emlegetett Valérian-sorozat vagy a földi lakosoknak új bolygót vásároló Cosmik Roger kalandjai a sci-fi rajongóknak, a Thomas Silane a krimi kedvelőinek okozhat kellemes perceket. A számonként pároldalas folytatásokban futó 10-12 sorozat közé jutottak gyenge darabok is – főleg a humorosnak szánt képregények fáradtabbak –, de bármikor érhet minket meglepetés. A Csillagok háborgása például a legjobb Star Wars-paródia, amit olvastam: azt meséli el, hogyan használta ki és zsarolta érzelmileg a gusztustalan Han Solo az ifjú Jabbát.

Kockás 54. Színes, irkatűzött, 64 oldal. Kiadó: Vitanum.

 

Képregénytudomány

A legutóbbi években a magyar egyetemi közeg is közelebb merészkedett a képregény médiumához. A különböző módszertanokat hasznosító elméleti tanulmányok és néhány kanonikus külföldi mű elemzései mellett magyar képregényekről is születtek már tudományos igényű szövegek. A Képregényen innen és túl című kötet darabjai közül is ez utóbbiaknak örülhetünk igazán. Korábban Rubovszky Kálmán és Kertész Sándor is írt már könyvet a magyar képregény történetéről, és számos szerző közölt tudományos vagy esszéisztikusabb tanulmányokat, az új kötet abból a szempontból mégis egyedülálló, hogy a képregénnyel foglalkozó, fiatalabb hazai akadémikusok közös bemutatkozását jelenti.

Demus Zsófia, Dunai Tamás, Komornik Eszter, Szép Eszter vagy a szerkesztő Vincze Ferenc úgy írnak képregényes jelenségekről vagy konkrét művekről, hogy művelt érdeklődőkhöz és egyetemi kollégáikhoz is szólnak. Maksa Gyula és Sata Lehel médiaelméletileg kétségkívül megalapozott tanulmányai ugyanakkor éppen a képregényekről nem állítanak semmi izgalmasat, Katona József Bosch-cikke pedig nemcsak a semmitmondás iskolapéldája, hanem ráadásul érintőlegesen sincs köze a képregényekhez. A színvonal tehát egyenetlen, mégis fontos megjelenésről beszélhetünk. Elvileg egy képregénytudományi sorozat első darabjáról van szó, és ahhoz, hogy ennek a kötetnek a tanulmányait el tudjuk helyezni saját vonatkoztatási rendszerükben, valóban szükség volna még néhány, a képregénnyel tudományos szempontok szerint foglalkozó, magyar nyelvű könyv megjelenésére.

Képregényen innen és túl. Fekete-fehér, puhafedeles, 176 oldal. Kiadó: Szépirodalmi Figyelő Alapítvány.

 

Fantomatika

Az első számokban ugyan még csak a címadó történet futott, az erdélyi képregénymagazin (bővebben: Filmvilág 2017/12.) azóta a szerkesztők eredeti elképzeléseinek megfelelően teret ad más alkotók munkáinak is. Noha a megkezdett sorozatok hangütése, képi világa és színvonala is nagyon vegyes, egyértelmű, hogy jól jártunk a változatossággal, mert bemutatkozott több olyan szerző is, aki eddig ismeretlen volt a magyarországi, budapesti központú képregényes életben.

Az 5. számból kiemelkedik a Hetedhét ösvény, amelyet vizuálisan az tesz izgalmassá, hogy a szellős, nagy paneleken (rajzoló: Szabó András) megfelelően érvényesülnek a látomásos rágógumiszínek (színező: Szabó Kriszta). Az európai sci-fi Jodorowsky-féle, pszichedelikus iskolája a lap címadó sorozatának is fontos mintája, így a romániai magyar magazin már csak kulturális identitása, referenciái miatt is önálló tanulmányt érdemelne.

Fantomatika 5. Színes, irkatűzött, 36 oldal. Kiadó: Fantomatika.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/06 64-64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13670