KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A selyem sikolya

Ardai Zoltán

 

Párizsi varróleány 1913-ban áruházi lopásért tömlöcbe kerül. A bűntett szokatlan körülményei miatt a törvényszéki pszichiáter magához rendeli a grizettet és ráfüggeszti merő tekintetét. Hamarosan konstatálja, hogy előkelő lénnyel van dolga, a szó etno- és szocio-származási szempontoktól független (nietzschei) értelmében: a kisasszony képes eredeti észrevételekre, ugyanakkor nincs heves és állandó igénye mások értésére adni ezeket. Később kiviláglik, hogy előkelő természetével már jutott is valamire, élete titkos pazarsággal bír. Minthogy semmit sem szemlélt közönséges módon, szerencséje lett fölfedezhetni egy amúgy ismert anyagfajta ismeretlen dimenzióit. Ama boldog kevesek közé tartozik, akik a siralom völgyében ablakot találtak maguknak a mennyország aetheréhez. Az ő specialitása a selyem. Selymet oly kéjjel tud magához vonni – különösen ha tolvajlással szerezte, és ha a színárnyalat épp a kékek tizenhetedikje a Lafayette-textilalbumban –, hogy a selyem is kéjsikollyal válaszol neki, mint a világon senki másnak. Ők ketten igaz szeretők.

A középkorú lélekbúvár megirigyli ezt a sikert. Saját erotikus felfedezésekre indulni, a tündöklő példától elszakadni nincs ereje: szerelmi energiái a páciensre fordulnak, hátha a leányon át ő is hozzáférhetne valahogy a selyem rejtett szájához. Csak amikor a nagy háború vihara Észak-Afrikába hajítja, ott válik végre ő is transz-élmények alkotó részesévé, berber ápolónőjével párban. Bizakodik, hogy új életet kezdhet, de hiába minden, hazatérése után a hamita szűz emlékképe elmosódik benne, annál égetőbben újul ki a szent beteg iránti régi szenvedély. Ami elpusztítja végül, mert a varróleány, bár könnyezik gyötrelmei láttán, mit sem tehet érte, ahogyan a doktor szerelmes titkárnője is tehetetlen.

Mindezek filmi előadásmódja igen visszafogott, de nem nagyon finom: az európai középkánonba illeszkedik, némi ellentmondásba kerülve a „távol légy, alacsony tömeg”-tematikával. Azért a történelem menetének az a könnyed megvetése, mondhatni semmibevétele, amelyet A selyem sikolya tanúsít, így is jóleső.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/09 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1585