KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kincses bolygó

Herpai Gergely

 

Úgy látszik, még a Walt Disney Pictures sem bírja már teljes mellszélességgel ontani magából a klasszikus művek unalmasabbnál unalmasabb, cukrosabbnál cukrosabb, hagyományos rajzfilmes adaptációit, azért most azt adhatták ki ukáznak a producer urak, hogy Robert Louis Stevenson híres regényén, a Kincses szigeten ugyan csavarintsanak már valahogy a filmesek. A végeredmény furcsa hibrid lett, amelynek eredményeképpen az „űrhajó” szónak hajó része egészen új értelmezést nyert, ugyanis a világűrben száguldozó gépek pontosan úgy néznek ki, mint a klasszikus vitorlások… Ha a fizika törvényeinek lábbal tiprásától eltekintek, ez az eredetinek szánt ötlet akkor is annyira abszurdnak tűnt, hogy a film végére sem tudtam megbarátkozni vele. Amúgy a hajókat leszámítva a rajzfilm teljes egészében a hagyományos klisékből táplálkozik, és kényszeresen követi az eredeti történetszálat, különbség legfeljebb néhány szereplő külsejében van – Long John Silvernek például megtudjuk, „cyber-beépítései” (!) vannak.

Több humorral, ízlésesebb sci-fi képvilággal, értelmesebben kigondolt gépekkel és érdekesebb idegen lényekkel talán nem lett volna rossz ez a Stevenson-adaptáció, de sajnos a Walt Disney cukormáznak ismét győzedelmeskednie kellett. Azok a szülők, akik már az Aladdinra, vagy a Pocahontasra is áldozatosan bevitték csemetéjüket, valószínűleg jól járnak ezzel a rajzfilmmel is, de akik a gyermekükkel együtt szeretnének szórakozni, azok kerüljék el az űrbéli kincskeresést…


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/01 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2060