KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az arany markában

Kovács Marcell

 

Elmondhatatlan az öröm, amit Mamet rablóbandájának múlt századi módszerei láttán érez az ember. Sehol egy laptop, egy orrkarikás netkalóz, helyettük álruhák, stopperóra és összevillanó pillantások képezik az eszköztár gerincét. Mint a régi szép időkben.

Egy remekül vágott ékszerbolti akcióval indul a mozi. Melville-filmekben látni ilyen pontosan időzített cselekvéssorokat: vadidegen szereplők teszik a dolgukat látszólag ügyet sem vetve egymásra, mígnem egy adott jelre felkerülnek a maszkok, összeáll a kép, kirajzolódik a szigorú koreográfia. A film a későbbiekben is ezt a mozaikos szerkesztésmódot követi, az elsőre homályos és összefüggéstelen történések a végső egészben kerülnek csak a helyükre.

A felállás a De NiroNortonBrando válogatott fémjelezte Szajréból ismerős. Itt kevésbé flancos a kiszerelés, viszont csavarosabb a sztori: az utolsó melóra készülő öregfiú, a forrófejű trónkövetelő és a nagyhatalmú megbízó amúgy sem felhőtlen kapcsolatát a fiatal csődör felé kacsintgató csinos feleség tovább bonyolítja. Az inkább drámáiról és forgatókönyveiről híres Mamet a karakterekre koncentrál. Csakhogy a túlírt párbeszédek megbénítják a színészeket. Hackman a Magánbeszélgetés titokzatos profiját most álmos egykedvűséggel hozza, DeVito fele olyan kemény, mint a szövege, a fapofa Pidgeonról pedig legfeljebb annyit érdemes megjegyezni, hogy civilben Mamet felesége. A szándékolt képi eszköztelenség így már zavaróan hat, a nehézkes szóvirágokkal terhelt minimál-realista megközelítés és a beígért fordulatok helyett a kiszámítható végkifejlet felé a legrövidebb úton haladó történet gondoskodik arról, hogy Az arany markában az évad meglepetésfilmje helyett végül ne legyen több, mint a Szajré – második szereposztással.

Mamet annak idején első rendezésében a szintén puzzle jellegű és még sokkal zombiszerűbb Játékos végzetben ügyesebben keverte a kártyáit, egy piti csalást véres drámaként tudott tálalni, most viszont hosszan előkészített reptéri aranyrablása annyira izgalmas csak, mint egy csokilopás a könyvtári büféből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2783