KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szexuális mélyfúrások

Turcsányi Sándor

 

Én minden további nélkül elhiszem bárkinek – ha mondja –, hogy 1929-ben New Englandben nem történt semmi érdekes. Hogy valaki erről csinál egy egész filmet, az lehet, hogy vitatható elszánás, de tulajdonképpen reményekre jogosító, azt hihetnők: az alkotó valami mást akar, kort fösteni csak úgy, esetleg a hangulat kedvéért. Alan Rudolf a fentiekkel szemben azt állítja, hogy akkor és ott csuda érdekes dolgok estek: hanyatlott a gazdaság (na jó, nem pont éppen ott, de ott is érzékelhetően). Vizsgáljuk hát az érzékelés lehetőségeit. A nagy gazdasági válság akkor válik szemmel is tapinthatóvá, amikor az addig gazdagnak mondott Nick Nolte – igaz határozottan ittas állapotban – bemondja, hogy mostantól szegény. A szellem fölszárnyalását levenni onnan lehet, hogy néhány feltűnően öltöztetett maszturbáns a szexről osztja az észt, vagy egymásnak, vagy a nyilvánvalóan közönségnek szerződtetett gyorsíró kisasszonynak. Én minden további nélkül elhiszem, hogy a kor vehemens szürrealistáinak csupa érdektelen közhely jutott az eszébe a szexről, és az is biztosnak tűnik, hogy mindezt nagy kedvvel közölték is, de a semmiből ezúttal nem lesz semmi, ám ez nem téveszthet meg semmit. Egy menthetetlenül unalmas, másik bolygón játszódó film tanúságai akkor sem lesznek axiómákká, ha példaként nem feltétlenül egyedülállóak. Sőt, egy végeláthatatlan sorba simán beilleszthetők. Azt hallottam, hogy New Englandben 1930-ban sem történt semmi, de biztos vagyok benne, hogy most egy darabig senki nem hozza szóba ezt moziban. Pedig mit lehessen tudni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2788