KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az ezredes úrnak nincs, aki írjon

Tamás Amaryllis

 

Diszkrét, méltósággal hömpölygő kamaradrámát rendezett Arturo Ripstein. A Vérvörös őrült szerelmeseinek ellentétpárját, a karibi Philemon és Baucist megejtő finomsággal, csitult szenvedéllyel alakító Marisa Paredesre és Fernando Lujanra sokáig emlékezni fogunk. Ripstein, a márquezi mércével, olyan oldalról közelíti meg a valóságot, amitől az még a legvulgárisabb pillanatokban is poétikusnak tűnik. A fáma szerint – maga Márquez mesél erről A guajava illatában az őt faggató Plinio Apuleyo Mendozának (néhány héttel a Nobel-díj átvétele előtt) – a filmet ihlető kisregény Párizsban, rue Cujas-béli padlásszobájában, a Baljós óra írása közben született. „Alighogy belekezdtem, abba kellett hagynom: az egyik szereplő, az öreg ezredes, aki hiába várta polgárháborús veterán nyugdíját, kikövetelte a maga külön világát, egy könyvet”. A kolumbiai mester 1955-ben – az El Espector párizsi tudósítójaként – saját szorongásait írta ki: hőséhez hasonlóan ő sem tudta soha, mit fog másnap enni, örökösen várta a levelet, a pénzesutalványt, amely sohasem érkezett meg.

A film hőse, az Ezredes – karibi Don Quijote. Komoly, több évtizedet kiszolgált fehér vászonöltönyében, szalmakalapjában is elegáns, egyenestartású túlélő. Higgadt, derűs szerelem fűzi Lolához, spanyol származású feleségéhez, évtizedek óta kikezdhetetlenül. („Meghódítottam a hódítót” – mondja kedvesen az asszonynak, miközben megsimítja a hófehér hajkoronát.) Harci kakasát – Tadeo Blondie-t – a soha ki nem hunyó remény zálogát, különös ragaszkodással dédelgeti, tanítja, sőt taníttatja környékbeli kis suhancokkal, mintha tragikusan eltávozott fia szellemét őrizné. Ezúttal nem közhelyes, hanem hiteles magasztosság és emelkedettség lengi be a vásznat. A megalázottságban, a nyomorban, is vállalt tisztesség, szolidaritás, szeretet ritkán szolgál témául mostanában, ilyen erővel, ilyen természetességgel.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3288