KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ifjú Einstein

Tamás Amaryllis

 

Az excentrikus elmét tetten érni az alkotás tiszta állapotában – regényes életrajzok képtelen próbálkozása. A zsenialitást befogadni, rejtélyét ábrázolni nehezebb kísérlet, mint zseninek lenni. A zseni születik. Leglényegét felfogni, megkövetelné, hogy azzá légy, ami nem vagy. „A semmiből egy új, más világot teremtettem!” – fogalmazta meg Bolyai János az alkotói talentum ars poeticáját. A lenyűgöző energia és szenvedély, az átlag fölé magasodó tudás titkának megfejtése helyett – e filmben is – képtelen torzítások, hamis képzelgések feladata volna átélhetővé tenni a korszakos tehetség sokszínű ragyogását. Az átlagemberek legkevésbé a matematikusokat, fizikusokat ismerik, talán ezért esett a rendező választása a kivételekre e „boldog, absztrakt világból”:– a fizikus Einsteinre és Mme Curie-re. A gyermeteg zagyvaságból csak az einsteini különös nézőpont hiányzik, tudniillik az – a filozófiai gondolkodásban is mérhetetlenül tágasabb teret nyitó – elképzelés, hogy a tér geometriája és a nehézkedés között összefüggés van. De annak a virtuóz eleganciának sincs itt nyoma, ami a tíz évvel ezelőtt frenetikus sikert aratott Picasso kalandjai sajátja volt. Az a kommerszebb életrajzi filmek közt merész, szarkasztikus látásmódjával nyert csatát, pimaszul hintázott az életfogytiglani ifjúságra ítélt eleven szellem sorslibikókáján. Az ausztrál filmbohózatként hirdetett Ifjú Einstein nem ilyen, csupán a Warner Bros szellemi divatbutikjából kikerült, videóklip-intelligenciájú termék.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/12 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4772