KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/március
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Olvasónk!

• Bóna László: Dr. Atyák és Fiaik Őrült tudósok feltámadása
• Harmat György: Brando szigetei
• Sipos Júlia: Forró tudomány Beszélgetés Enyedi Ildikóval
• Forgách András: Remekművek a zsebnoteszból Mike Leigh
• Bori Erzsébet: Proli akcentus Ken Loach
• Mátyássy Miklós: Megaklip Evita
MÉDIA
• Muhi Klára: A mozgókép nevű kisgömböc Beszélgetés a médiaoktatásról
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Junk Égi manna

• Nyírő András: Ötvenmillió jogsértő Internet
KRITIKA
• Csejdy András: Fekete humor, színpompás technoir Sekély sírhant
• Simó György: A fehér szemét dicsősége Larry Flint, a provokátor
• Nádori Péter: Az abszurd közmegegyezés Csinibaba
• Bérczes László: Gödörben Az asszony
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: Lidércfény
• Báron György: Lopott szépség
• Békés Pál: Salemi boszorkányok
• Reuss Gabriella: Hatalmas aranyos
• Bánföldi Tibor: Vad éjszakák
• Hirsch Tibor: 101 kiskutya
• Kosztolni Ildikó: Szép kis nap
• Hungler Tímea: Fészkes fenevadak
• Harmat György: Támad a Mars!
FILMZENE
• Fáy Miklós: Lőj a zongoristára!

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Boldogságkeresők

Sneé Péter

 

Ősi üzbég hagyomány szerint Szimurg, a mesék csodás madara, tollának puszta érintésével boldoggá tehet mindenkit. Az embereknek nincs tehát egyéb dolguk, mint hogy kövessék a madarak útját, s a Korán tanításait megtartva kiérdemeljék a természet kegyét.

A film egy üzbég hegyi faluba vezeti a nézőt, a távoli múltnak azt az időszakát mutatva be, melyben a falu lakói közötti vérségi, érzelmi kapcsolatokra egyre inkább érdekek által közvetített kapcsolatok telepszenek. Ebből az új elvek alapján szerveződő közösségből távoznak a film gyermek főhősei, hogy szerelemre, barátságra alapuló idilljüket felépíthessék.

Csakhogy a felnőttek világa a sziklák közé, az erdőbe is követi őket; egyre gorombább gesztusokkal rombolja szét illúzióikat, mind jobban hatalma alá vonva ezzel a gyerekeket. Míg végül a cselekmény utolsó mozzanatában az egyetlen életben maradt fiú – végképp feladva önmagát – kardot fog, s elindul visszafelé.

A film az ősi mítosz szimbólum-rendszerét alkalmazza a társadalmi, lélektani folyamatok bemutatásában. Kár, hogy az alkotók nem kerülik el az effajta ábrázolásmódban rejlő valamennyi csapdát: vagy túl sokat akarnak egy-egy jelképpel kifejezni, s ezért a társadalmi mechanizmusok erősen leegyszerűsödve jelennek meg, vagy pedig az önmagukban álló szimbólumok nem közvetítenek a dramaturgiai szerkezetbe illő jelentéseket. Emiatt az egyébként látványos szépségű film hitele rendül meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/10 53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6306