KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kém a szomszédban

Varró Attila

Spy Next Door­ – amerikai, 2010. Rendezte: Brian Levant. Írta: Jonathan Bernstein, James Greer, Gregory Poirier. Kép: Dean Cundey. Zene: David Newman. Szereplők: Jackie Chan (Bob Ho), Billy Ray Cyrus (Colton James), Madeline Carroll (Farren), Alina Foley (Nora). Gyártó: Lionsgate / Relativity Media. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 94 perc.

Lee Marvin kivételével nemigen akad akciósztár, akinek inkább javított, mint rontott az imázsán az öregség, nem csoda hát, ha az ötödik x környékén a műfaj képviselői mind riadtabban keresnek zsánerkiutat az egyre megerőltetőbb fizikai teljesítményeket kivánó szerepkörből – annál érthetetlenebb azonban, miért fordulnak hőseink oly szívesen épp a gyermekvigyázós családi vígjáték felé, tekitve, hogy kevés embertpróbálóbb kihívás akad egy csapat rakoncátaln kiskorúnál. Az ovizsaruk és gorilla bácsik kommanandójába idén becsatlakozó Jackie Chan ráadásul egyszerre két fronton is komoly küldetést vállalt, mikor a Kém a szomszédban pótapa-szerepbe kényszerűlő kínai szuperkémjének történetét a kockázatosabb piacot jelentő amerikai produkcióban készítette el: ráadásul a választott kertvárosi komédia a közelmúlt kínos hollywood-i próbálkozásainak színterét jelentő fantasztikus akciófilm (Szmokinger, Medál, Tiltott királyság) irracionális effektjeinek mankójától is megfosztotta a manapság már inkább kitartó, mint fáradhatatlan akciólegendát.

Többszörösen hősies vállalkozásnak számít tehát Jackie Chan friss filmje, ezért illendőbb örülni a félig telt pohárnak: annak, hogy a régi harcművész-zseni ma is képes fegyverarzenállá változtatni egy kertvárosi konyhát, éppen olyan precízen időzít látványgeget és verbális poént, mint a hongkongi rendőrsztorikban és még mindig lefegyverző könnyedséggel egyensúlyoz burleszkesetlenség és akcióakrobatika hajszálvékony peremén. A True Lies-ból és Ovizsaruból összeollózott ostoba történetparódia, az irritáló gyerekszínészek, a rendezői kézjegyet jelentő háziállat-poénok, sőt még az akciószekvenciákban szokatlanul szemet szúró dublőr- és drót-használat bűnei is eltörpülnek Jackie lankadatlan elszántsága láttán, amellyel immár a kiöregedés szélén is újból nekifut, hogy annyi bravúros mutatvány után végre egyszer áttörje a nyelvi korlátokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10216