KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Komputer-kémek

Barotányi Zoltán

Idő: 1969. Az asztalon – vigyázat, nem science fiction! – személyi számítógép! Átlagmagyar mozinéző ekkor hörögni kezd attól a kínzó fájdalomtól, melyet egyesek civilizációs elmaradottságként diagnosztizálnak – de hát ez pusztán a mi kis tízmilliós magánügyünk. A történet gyökereire térve: Martin és Carl briliáns képességű számítógépes szakemberek, s mellesleg nagystílű, anarchista lelkesültségtől fűtött szabotőrök. Amit tesznek, az ma már kötelező gyakorlatként szerepel úgyszólván minden, magára valamit is adó anarchista kiskátéban: bankok információs hálózatába kapcsolódva pénzeket „csoportosítanak át” – szigorúan jótékony célokra. Fent említett mozinéző ezt látván eufórikus hangulatba kerül, elhajigálja totó, lottó, bongó szelvényeit, Meinl-utalványait és nyeretlen kárpótlási jegyeit, majd sürgősen beiratkozik egy alapfokú számítógépes tanfolyamra. Rögvest látnunk kell azonban az intellektuális bűnözés rögös útjait; Carl lebukik (lásd: Búvár Kund, mint ideáltípus), s csak húsz év múltán bukkan fel mint hightech trockista összeesküvő. A továbbiak már P. A. Robinson rendezőre s a két színésztitánra (Robert Redford és Ben Kingsley) várnak: annyit elárulhatunk, hogy egy helyenként izgalmas, sőt szórakoztató (kaland)filmet láthatnak mindazok, akik a Komputer-kémeket nem a komputeres guruk szigorú és kíméletlen tekintetével szemlélik.

Végezetül kötelességünknek érezzük, hogy cáfoljunk egy, a suttogó propaganda által gerjesztett aljas rémhírt: a közelmúlt magyar bankcsődjeit valószínűleg NEM Robert Redford okozta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/02 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1194