KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tízezer km

Forgács Nóra Kinga

10.000 km – spanyol, 2014. Rendezte: Carlos Marques-Marcet. Írta: Clara Roquet és Carlos Marques-Marcet. Kép: Dagmar Weaver-Madsen. Szereplők: Natalia Tena (Alex), David Verdaguer (Sergi). Gyártó: Lastor Media / La Panda / TVE. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 99 perc.

 

A 10.000 Km nem randimozi és nem is szerelmesfilm a szó megszokott értelmében. Cserébe aktuális és pontos alkotás, amit korunk egyre általánosabbá váló jelenségéről, a távkapcsolatról, és úgy általában a kapcsolatok mibenlétéről nézhetünk. Alex és Sergi már hét éve élik együtt hétköznapjaikat barcelonai albérletükben, szerelmesek, és közben útjukat, kiteljesedésüket kereső fiatal felnőttek is. Éppen a gyermekvállalás projektbe csöppenünk a film felütésében, az intimitás visszafogott és részletgazdag, ugyanakkor az erőviszonyok is finoman felvázolódnak. Majd kiderül, Alex egy évre Los Angelesbe költözhet egy fotós ösztöndíjjal.

Ettől kezdve a film egy távkapcsolat analitikus bemutatása. Mindkét szereplőt lefejti a hétköznapokról, és beleveti abba a bizonyos virtuális térbe, melyben a távol töltött napok alatt találkozni, beszélgetni tudnak, miközben kizárólag saját apartmanjukban izolálva mutatja meg őket. A mozi erőssége éppen az, amin el is bukhat: nehéz volna megszeretni hőseinket, hiszen csak alapokat tudunk meg róluk, egy történet vázlatát, így azonosulni sem lehet senkivel. Minden néző a saját magában lévő kételyekre, tapasztalatokra kell, hogy rákérdezzen. Vajon mennyire erős egy kapcsolat, vajon azt az életet éled-e benne, amit szeretnél, vagy csak szeretnéd, hogy ez legyen a számodra ideális élet? Vajon a fizikai távolság idegenít-e el, vajon a lehetőségként adott virtuális kommunikációs módok összekötnek-e? Alex lefotózza Silicon Valley elhagyatott épületeit, ahol emberi kapcsolatok adatait tárolják a szerverfarmok. Miközben a klasszikus eszközökkel, egy-egy lakásbelső díszletén keresztül jelenik meg a két ember lelkiállapota, a legújabb formátumokkal keresik egymáshoz az elég erős WiFi jelet. A kérdés az, hogy meg lehet-e osztani egymással a hétköznapokat online? És vajon mi vezet a távolsághoz, netán már eredetileg is ott volt?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/09 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12385