KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Michael

Tamás Amaryllis

 

A kozmikus térségek koszlott szárnyú angyala, Michael (John Travolta frenetikus alakítása) – nem luciferi intellektus, nem is xenobióta, egy kis amerikai porfészekben landol vaníliáskifli-illatú, boxeralsós arkangyalként, s gyanítjuk, a kozmikus térváltás szerve is inkább valamely pszichikai apparátus lehet, nem az ejtettfehérben pompázó kerubszárny.

A szentimentalizmusba hajló történetben Travolta-Angyalt lelki akaratban, gondolkodásmódban, fizikai reakcióiban szinte semmi nem választja el a jelenkor földi halandóitól. Szó sincs kozmikus öntudatról és harmadik szemről, a popcornzabáló, élvetegen vakarózó, nőket hajkurászó Michael mégis, az égiek derűjét sugározza. Éppen mert nem akar szünet nélkül, folyamatosan angyalkodni, képes elindítani a film (újságíró) főhőseinek (Andie MacDowell és William Hurt) „láthatatlan” átváltozását: tudatára ébreszti a hitetleneket, hogy a földi létnek a hétköznapok minden trivialitásával együtt – kozmikus jelentősége van... Hogy a mélypontok tanulsága egyedül a magaslatok szintjén hasznosítható... Hogy az ember nem a Föld gyermeke... Hogy az ősgrammatikák, mítoszok és eposzok talán más értelemben igazak, mint ahogy ezt idáig hittük. S miután profán angyalként elvégezte a 26., „az utolsó buli” feladatát a Föld nevű világtérállomáson, Michael, a világegyetem polgára más csillagok felé veszi útját.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/05 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1640