KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

2 és 1/2 kém

Sárközi Dezső

A 2 bites titkosügynök 17 tavaszias pillanata már a hetvenes években tovatűnt. A 4 bitesek, hála James Bondnak, az infantilizmusnak a nyolcvanas évekig húzták. A Super-Nintendo képességű, kb. 8 bites és 12 éves Dupla 0 kölyök (minden idők legfélelmetesebb teenager titkosügynöke) azonban már maga volt az interaktív szórakoztatóipar előszele – vagy három hétig az Uránia moziban.

Ezek után nem kétséges: Herbert Ross a mélyvízbe ugrott. A mélyen titkosügynökökről forgatott egy kínvigyor gyanúsat. Nem is egyről, rögtön kettőről, sőt „két és félről”, egy párról és gyermekéről. És lám, felvillan az indusztriális világ futurisztikus családképe: az igaz amerikai angoraetikett. Csak egyet tudok érteni a filmforgalmazó szinopszisában oly pontosan megfogalmazottakkal: „A mélyen titkosak – Jeff és Jane – hisznek a házasságban, a családi munkamegosztásban, a közös gyermeknevelésben és a házasélet örömeit is együtt élvezik..:’

De New Orleans veszélyes hely. A mélyen titkosügynököknek se idejük, se lehetőségük mélyeknek és titkosaknak lenni. Körülöttük sárgák, feketék, fehérek, kékre-zöldre vertek; színesek (ha nem azok lennének nem is látszanának). Peregnek az izgalmas és mulatságos történetek. Itt egy idétlen bankrablás, ott Muerte, a ravasz karibi rablógyilkos, amott pedig Paulina Novaček a cseh titkosrendőrség ügynöke garázdálkodik kísérleti robbanóanyaggal. A történet maga az ármány és jégverem, amibe a mélyen titkosak belekeverednek, majd a gyomtalanítás után Kuba felé indulnak – valószínűleg a békés cukornádültetvényekhez – „gyerekeket nevelni”.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/01 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=176