KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esküvő monszun idején

Pápai Zsolt

 

Az Indiában született és nevelkedett, felsőfokú tanulmányait viszont nyugaton végző Mira Nair direktornő a multikulturalizmus édesgyermeke, aki munkáiban jó ideje igyekszik egységes képet alkotni a hozott és a tanult kultúra mozaikjaiból. Igaz, ebbéli kísérletei (Salaam Bombay; Káma Szutra) eleinte fiaskóval végződtek, ötödik nagyjátékfilmjével már sikert ért el. A két éve készült Esküvő monszun idején című opusszal telibe találta a kritikusi és a közízlést, ezt a világ minden táján összeszedett szakajtónyi díj – Arany Oroszlán, Golden Globe-jelölés – tanúsítja.

Érthetőek a hozsannák, hiszen Nair tömény egzotikumot kínál, a nyugati ízlésnek rokonszenves kiszerelésben. A több szálon futó, négy napot átfogó cselekmény egy intrikákkal és titkokkal teli bazi nagy indiai lagzi körül formálódik, napjaink Új-Delhijében. A téma, a történetszervezés musical-szekvenciákkal tagolt módja, illetve a képszerkesztésben a harsány színek preferálása az originálisan bollywoodi elem a filmben – a jórészt kézikamerát alkalmazó fényképezési technika, a tárgy profanizálásának szándéka és a színészek némelyikének visszafogott játéka pedig a nyugati összetevő. Az Esküvő erénye a szertartások sorozatából álló indiai életmód realista tónusú rajza és a látszatra kaotikus város képét ábrázoló külső jelenetek életszerűsége – gyengéje viszont a harmatos humorral dolgozó suta forgatókönyv és néhány rendezésbeli malőr. A közelik és totálok, illetve a statikus és dinamikus plánok váltakozására épülő szerkesztés gyakran ritmustalanná, ütemvesztetté teszi a tömegjeleneteket, és e megoldások együttesével a direktor úgy éri el a megcélzott áldokumentarista hatást, hogy a filmet hosszú pillanatokra a home videók szintjére taszítja. A gyengébb ötletek közül talán a zárlat érzékelhetően katartikusnak szánt párhuzamos montázsa – melyben a harsogva ünneplő násznép és egy csendes, privát liezon képeit váltogatja a rendező – a legzavaróbb: keresettsége sokat elárul Mira Nair gondolkodásáról.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2213