KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ellenséges terület

Köves Gábor

 

Szeptember 11. után Hollywood kapkodva retusált és dobozolt, s miközben átsatírozott minden filmkockát, amin feltűntek a WTC tornyai, és elhalasztotta valamennyi világégéssel és terrortámadással rémisztgető/stimuláló akciófilmjének premierjét, egy füst alatt megkezdte a katonai helytállás opusainak csatasorba rendezését. Az Ellenséges terület, amely a „hérosz a harcmezőn”-típusú mozik első darabja, csak afféle bemelegítés az igazi nagyágyúk, Mel Gibson (We Were Soldiers) és Ridley Scott (Black Hawk Down) történelemórája előtt. Minthogy ambícióit tekintve filmünk – mely John Milius zászlólengető akciómoziját, Az Intruderek támadását idézi – nem több A szökevény háborús variánsánál, hiba lenne értékeit mással, mint a szórakoztatás mércéjével mérni. Tiszta sor, ez a film nem végződhet másképp, mint a bajnok győzelmével. Aki ezzel megbékélve nem sétál ki a moziból, nyilván abban bízik, hogy ha már megint valami hazug képregénnyel etetik, legalább lesz min a körmét rágnia vagy jóízűeket csettintenie. Az elvárások sikeres leszállítása után egyetlen lényegi kérdés marad: mihez asszisztálunk? Egy emberire maszkírozott hős élet-halál harcához vagy egy hollywoodi sportoló téli akadályversenyéhez? Rossz hír: B válasz. John Moore reklámfilmrendezőnek semmije sincs, amivel két látványosra vágott jelenet közben kitöltené a filmjét. A még szimpatikusnak se mondható Owen Wilson fapofával vágtat a fagyott tájban, Gene Hackman pedig rutinosan feszít egyenruhájában, és megelégszik, mert ide ez is jó, egy korábbi filmjéből hozott fintorral.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2466