KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Esti eső

Vida János Kvintus

 

Ezt a filmet ketten jegyzik. Főrendezőként a kínai moziművészet idősebb alkotói nemzedékéhez tartozó Vu Jung-kang, akinek első munkáját, az 1934-ben készült Istennőt immár filmtörténeti klasszikus darabként tartják számon. Rendezőként pedig az 1980-ban még elsőfilmes Vu Ji-kung, aki egyébként szintén nem volt már kezdő, hiszen húsz évvel korábban szerzett rendezői diplomát, ám a két évtized során csak a társrendezésig és a rövidfilm-rendezésig jutott el. Emlékezetes nemzetközi sikerek övezték később az 1982-ben készült Emlékeim a régi Pekingről című művét: számos fesztiválon kitüntették, s ezzel a filmmel mutatkozott be az újjáéledő kínai filmművészet számos országban, így 1984-ben nálunk is.

Az Esti eső később jutott el hozzánk, talán éppen a másik film diadalmenete egyengette útját. Vu Ji-kungnak ez a munkája kevésbé ragadhatja meg a kelet-európai közönséget. Az Emlékeim a régi Pekingről már maradandó műalkotás, az Esti eső még egy korszak szemléleti dokumentuma. Hazájában óriási kritikai és közönségsikert aratott, díjakat nyert, ám azt is tudni kell, hogy ez volt az első kísérlet a „négyek bandája” uralmának kritikus szellemű ábrázolására. Ezért is neveztük szemléleti dokumentumnak: a filmben csupa derék és becsületes ember szerepel, egyetlen negatív hős sincs benne, mivel az alkotók – amint ezt a forgatókönyv írója egy nyilatkozatában hangsúlyozta is – azt kívánták bemutatni, hogy a kínai emberek a nehéz időkben is megőrizték jó tulajdonságaikat. Azóta már árnyaltabb társadalomrajzú filmeket is láthattunk erről a korszakról és erről a témáról, a kínai értelmiségiek meghurcoltatásairól (Tien-jün-hegyi történet; A megkínzott ember mosolya), ám az Esti eső kissé elvontabb, líraibb ábrázolásmódját is megértéssel fogadhatjuk. Nem tudunk ugyan színpadi előzményéről, de szerkezete ilyesmire enged következtetni: a bevezető és a záróképet, valamint a flashback-eket kivéve lényegében egyetlen helyszínen – a Csungkingból Vuhanba tartó hajó fedélzetén – játszódik a cselekmény, egyetlen nap leforgása alatt.

Az alkotótársak közül ketten még különösen érdemesek arra, hogy megjegyezzük nevüket. Az egyik a nagyszerű operatőr, Cao Vej-je, a másik egy mellékszerepet játszó kiváló színésznő, Csang Min. Az Emlékeim a régi Pekingről című filmben hasonlóképpen jeleskedtek. A tucatjával, sőt százával felbukkanó új nevek között az övékkel – akárcsak a rendezőével – bizonyára találkozunk még.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/04 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5562