KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Skorpió

Loránd Gábor

A skorpió: protestáns lelkész, aki az 1600-as években Észtországban egy kietlen, sivár vidéken élő kis közösséghez érkezik. Luther kőszívű követője tűzzel-vassal támad az ősi, pogánynak bélyegzett szertartásokra, a vidámságra, a paráználkodásnak nevezett szerelemre. Semmilyen érzése nincs, fanatikus elvakultsága tragédiákat szül, utolsóként saját felesége halálát okozza. Mindenki meggyűlöli, teljesen egyedül marad, de lelki összeroppanása már túl későn következik be. Tragédiája mégsem tud igazán hatni ránk, mert karaktere ugyanolyan egysíkúan ábrázolt, mint a nagy szerepet kapott táj. Nem ember ő, hanem modell: a bigott fanatizmus leegyszerűsített, egyoldalúan és elnagyoltan felvázolt példája. Mindig komor, aszkétaarca mindig gyűlölködő, igehirdető szavai mindig fenyegetően dörögnek. A táj mindig kihalt, düledezik a templom, a szél baljósán süvit egyvégtében. az ég többnyire fekete és az emberek is misztikus-sötéten néznek a kamerába. Ha a rendező nem ilyen „kérlelhetetlen”, talán nem lenne – a főhőshöz hasonlóan – olyan „egyoldalú” műve sem, amely egyébként érdekes, túlzásai ellenére szépen fényképezett film.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/04 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7503