KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Szex, mámor, rock n’roll

Baski Sándor

Belgica – belga, 2016. Rendezte: Felix van Groeningen. Írta: Arne Sierens és Felix van Groeningen. Kép: Ruben Impens. Zene: Soulwax. Szereplők: Stef Aerts (Jo), Tom Vermeir (Frank), Stefaan De Winter (Ferre), Dominique Van Malder (Manu). Gyártó: Menuet Producties / Pyramide Productions / Topkapi Films. Forgalmazó: Cirko Film Kft. Feliratos. 127 perc.

 

A belga Felix van Groeningen néhány felejthető és egy kiforratlan, de ígéretes produkció (Szarul állnak a dolgok) után 2012-ben, az Oscar-jelölésig jutó Alabama és Monroe-val robbant be a filmes köztudatba. Sejteni lehetett, hogy a súlyos tragédiával terhelt párkapcsolati drámát nem tudja majd következő filmjével túllicitálni – emelni a tétet gyakorlatilag lehetetlen is lett volna –, ezért bölcsen úgy döntött, meg sem próbálja.

A Szex, mámor, rock n’roll cselekménye nem élet és halál körül forog, csak a címbéli klub (Belgica), illetve az azt üzemeltető testvérpár közös történetét meséli el. Ismerős témái és konvencionálisabb felépítése ellenére ez a film jóval személyesebb, mint az Alabama és Monroe: az író-rendező apja is egy hasonló szórakozóhelyet üzemeltetett 10 éven át – a kis Felix gyakorlatilag itt serdült fel –, majd eladta egy testvérpárnak. Groeningen ezt a két periódust egyszerre örökítette meg, és ez a kor-, illetve helyismeret teszi hitelessé az amúgy kevés meglepetést tartogató sztorit. A konfliktust természetesen a két testvér habitusbéli különbsége adja: a fiatalabb Jo felelősségteljes és ambiciózus, ő az, aki a szabályok szerint játszana, családos bátyja, Frank viszont vakmerően veti bele magát az éjszakába, veszélybe sodorva ezzel az egész vállalkozást.

Korábbi filmjeihez hasonlóan Groeningen ezúttal is a színészvezetésben és a hétköznapi pillanatok feszültséggel telítésében jeleskedik leginkább, de a helyi klubélet bemutatása is autentikusnak tűnik. Az Alabama és Monroe után a zene most is kiemelt szerepet kap – a blue grass helyett itt a punktól a house-ig terjed a spektrum. Noha a 70-es évek Manchesterét nem lehet Genttel összevetni, Groeningen mégis hasonló módon állít emléket a város lüktető zenei szcénájának, mint tette azt Winterbottom a Non-stop party arcokban.

Az ország és a kor hiába más, a szex, a drogok és a rock’n’roll életérzése ugyanaz.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12851