KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bajos csajok

Tornai Szabolcs

 

Amerika filmipara a legkülönbözőbb tini- és diákfilmeket is ugyanúgy zsinórban köpködi ki, mint minden más műfaj termékeit. A legújabb tinisercintés, a Bajos csajok meglepően szép ívet ír le, és szórakoztatóan landol Amerika orcáján. Hiszen az önleleplezésben is élenjáró jenkik imádnak a tükör elé állni, hogy szembeköphessék magukat. A néző az unásig ismert diákmiliőbe, az amerikai mikrotársadalomba bukhat alá, amelyben kizárólag annak van hitele és súlya, ami tökéletesen hamis. A főszereplő lány, a csinos Cady zöldfülűként csöppen bele a csillogóan rút sulivilágba, merthogy 15 éves koráig Afrikában nevelkedett zoológus szülei szárnyai alatt, és csak elméletben ismeri az „erősebb győz” darwini alaptörvényét. De hamar feltalálja magát, és két viszonylag szimpatikus osztálytársa, Janis és Damian biztatására beépül a plasztikáknak csúfolt három csinibaba szövetségébe, amely a suliban a hierarchia csúcsát jelenti. A nősténytriumvirátus feje a hosszú, szőke hajú cica, Regina, aki a körmönfont manipulációk és gonosz praktikák bajnoka, ezenkívül divatdiktátor, és minden évben bálkirálynő. Cady feladata az lenne, hogy a klikk legbelső titkait kikutatva letaszítsa a trónról a királynőt és két udvarhölgyét, de a kísértésnek nem tud ellenállni, ő maga is udvarhölgy lesz, végül azonban az eszes tanárnő, Norbury kisasszony (az őt alakító Tina Fey írta a forgatókönyvet Rosalind Wiseman bestselleréből) ügyesen rácba szedi a nebulókat, és elkövetkezik a futószőnyeg simaságú happy end.

El kell ismerni, hogy Mark S. Waters szatirikus vígjátéka valóban mulatságos, a dramaturgia egynémely akadozást és beragadást leszámítva olajozottan működik, a lányok a film szelleméhez híven pimaszul csinosak, ráadásul profi alakítást nyújtanak. Végül is jobb film a Bajos csajok (a Baljós csajok pocsékul hangzik, de pontosabb cím lett volna), mint például a Bret Easton Ellis regényéből készült opus, A vonzás szabályai, mivel ez utóbbi „mély” artisztikuma ellenére nem tudott kikecmeregni az önmaga által is gerjesztett nihilből.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/08 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1990