KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Almodóvar-zenék

Matador a lemezboltban

Fáy Miklós

 

Ez volt az igazi döbbenet. Bemenni a lemezboltba, és látni, hogy kiadták Pedro Almodóvar filmzenéit. Eddig azt sem tudtam, hogy vannak neki egyáltalán filmzenéi. Jó, nyílván szól valami a képek alatt, azt senki nem engedheti meg magának, amit Bresson, de hogy mi és miért, hol és mikor szól... Az egész olyan, mint egy televíziós dokumentumfilm. Azt mondják, hogy nyomasztó a hely, és közben tényleg szól valami mélyvonós társaság. A legjobb az egészben az, hogy nem viszi túlzásba. Nincs számára nagy jelentősége, ezért csak akkor használja Almodóvar a zenét, amikor mondani akar vele valamit. Nem súlyosat, véglegeset, csak határozottat. Kell itt, egy ilyen lemez láttán bármire is gondolni? Nem egészen egyszerűen a piac törvényeinek tiszteletéről van szó, egy sor régi, spanyol sláger piacradobásáról Almodóvar fedőnévvel?

Igen, igen, igen. Akarom mondani: nem, nem, nem. Igen, piacon vannak a régi, spanyol slágerek, de azért kell még valamire gondolni. Arra, hogy éppenséggel lehetnének ezek magyar slágerek is.

Almodóvar igazi kelet-európai életutat járt végig. Tizenhat évesen Madridba ment filmezést tanulni, csak éppen az iskola nem volt meg, ahol megtanulhatta volna a mesterséget. Ez időnként meg is látszik a filmjein, szabálytalanul dolgozik, furcsák a vágások, hajlandó a kész anyagban hibákat hagyni, ha a jelenet tempója azt kívánja. De ez akkor még csak a remélt jövő. Tizen- huszonévesen azért dolgozik, hogy megvehesse az első Super 8-as kamerát, és mert feszíti a mondanivalója, ír és zenél. Együttest alapít, az Almodóvar McNamarát. Ha értenék spanyolul, alighanem lelkesedni is tudnék, biztosan halálosan szellemesek a szövegei. Szövegértés nélkül, mily sajnálatos, a filmeken is felhasznált saját számoknak van valami elképesztő csehszlovák pop-jellege. De Almodóvar elküzdi magát a lehetőségig, és időben megjön a siker – ebben különbözik az ő története a magyar kollégákétól. A zenéhez való viszonya azonban nem mélyebb, mint Tímár Péteré, vagy hogy egy híresebb filmslágergyárost említsek, mint Quentin Tarantinóé. Mindannyian kész anyagból dolgoznak. Mindannyian a hagyományos értelemben vett filmzene ellen dolgoznak. Mindhárman képesek arra, hogy elfeledett első vagy másodosztályú slágereket írjanak a szem belső falára. Ki tudná elfelejteni a Chuck Berryre tvisztelő Uma Thurmant? Kit hagyna hidegen az Angelát éneklő Cseh Tamás? Van-e nagyszerűbb pillanat, mint az öngyilkosok szeretkezési jelenete a Matadorban, míg szól Mina érzelmes, fájdalmas hangja. Espérame en el cielo, corazon. Hiába nem tudok spanyolul, ezt még én is értem. Várj rám a mennyországban, szívem.

 

The Songs of Almodóvar - EMI. 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3864