KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Maugli, a dzsungel fia

Hirsch Tibor

Mit jelent a dzsungel az ezredvégi városlakónak? A bioszféra orgiáját. Ezért van az, hogy aki ma a természetbe vágyik, az véletlenül sem a dzsungelbe vágyik, hiszen a dzsungel nem különbözik a civilizációtól: zavaros és túlkomplikált, nemcsak mindenféle egzotikus halálnemmel fenyeget, de stressz-hatása sem kisebb, mint a hétfő reggeli csúcsforgalomé.

A dzsungelhez – a dzsungel közelségéhez – éppen ezért egyszerű mesék illenek, melyeknek, éppen mert egyszerűek, illik mítoszértékűnek lenni. Maugli, Tarzan, Kaspar Hauser története ilyen történet. Stephen Sommers filmjének forgatókönyvét ellenben mintha azon a hamis elvi alapon kreálta volna a három fős írói agytröszt, hogy a kortárs – amúgy információ-dzsungelben élő gyerek-néző – számára egy mítosz: nem mítosz. Burjánozzék tehát csak szabadon száz virág, száz vagy akárhány vadember-séma: ez való a mai kiskorúnak, ez való mindenkinek, aki számára a pusztuló esőerdő hamarosan amúgy videó-klip metaforát jelent majd… Az eredmény bosszantó. Ugyan ki nem tudta, hogy ha Maugli fölnő, és a dzsungelben marad, Tarzan lesz belőle? Ugyan ki nem tudta, hogy ha Tarzant elfogják, belőle Kaspar Hauser lesz? Ki nem tudta, hogy ha Kaspar Hauser visszaszökik oda, ahonnan jött, és ahol a fehér ember eközben éppen kincset keres, akkor Kaspar Hauser visszaváltozik Tarzanná, Winnetouvá, Nagy Medvévé, esetleg Matula bácsivá, hogy jutalmazza a jót és büntesse a rosszat, a vadon magasabb törvényei szerint? Ki nem tudta, hogy Rousseau óta mindig, mindenütt, ugyanarról a Nemes Vademberről van szó? Ebből azonban még egyáltalán nem következik, bárkinek is szabadságában állana egyetlen dzsungel-leporellóba vagdosni a dzsungel különféle könyveit.

Aki persze tényleg arra kíváncsi, hogy hol is volna a Bagira barátjának és Sir Kán ellenségének helye egy angol gyarmati szalontörténetben, esetleg Indiana Jones kalandjaiban, ha Maugli együtt próbálna bejutni vele a Végzet Templomába, vagy hogyan kezdene az emberkölyök érdeklődni a másik iránt, ha ő volna a Kék lagúna fiú-hőse – szóval, ha van néző, aki elfogadja, hogy a dzsungelben az igénytelen mese is úgy burjánzik minden irányban, akár a trópusi folyondár, akkor az ő számára ez a film legalábbis nézhető. A gyerekeket azonban óvni kellene. Legalább tévézni, mozizni legyen türelmük. Osszák be.

Egyik nap Tarzan, másik nap Maugli. A gyanús szintézisekre még ráérnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1995/07 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=911