KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elégia

Varró Attila

Elegy – amerikai, 2008. Rendezte: Isabel Coixet. Írta: Philip Roth regényéből Nicholas Meyer. Kép: Jean-Claude Larrieu. Szereplők: Ben Kingsley (Kepesh), Penélope Cruz (Consuela), Peter Sarsgaard (Kenny), Dennis Hopper (George), Patricia Clarkson (Carolyn). Gyártó: Lakeshore. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 113 perc.

 

Ha léteznek irodalmi művek, amelyeket alapvetően meghatároz szerzőjük nemi hovatartozása, Philip Roth szexuális frusztrációkat és elhajlásokat könyörtelen önfeltárással boncolgató bestsellerei (Portnoy-kór, A vágy professzora) mindenképp ezek közék tartoznak. A neves egyetemi tanár, műítész és szoknyabolond David Kepesh trilógiájának zárását jelentő Haldokló állat középpontjában a kapuzárási pánik áll, amelynek nyomására egy menetrendszerű afférból a szemeszter szépével mindent felemésztő, görcsös birtokvágy fakad – titokzatos tárgya pedig többé nem tökéletes mell vagy feltáratlan testnyílás, hanem maga az elinaló élet.

Szépelgő leánydrámákkal bizonyító rendezőnőre bízni egy ilyesféle Roth-adaptációt hasonló kockázatokat rejt, mint vitriolos hímsovinisztával megrendeztetni egy neo-viktoriánus írónő érzékeny művész-regényét (Költői szerelem) vagy harcos feminista kezébe engedni az Amerikai pszichót: a katalán Isobel Coixet (Az élet nélkülem) be is teljesíti a jogos félelmeket. Tekintve, hogy az alapmű témája az eltékozolt élet, és történetesen akad benne egy fiatal nő a Halál árnyékában, az Elégia precíz folytatása Coixet eddigi tetemes életművének – a rendezőnő azonban mit sem törődik azzal, hogy a címbeli haldokló állat ezúttal a vágybeteg férfilélek. Nem csupán kilúgozza a főhős keserű önvallomását, finomra csiszolja a kegyetlen éleket, de női tekintete egyfajta hamis megváltás-történetet teremt Roth önsorsrontó végkifejletéből – a szexuális függőséget gyógyító szerelemmé lágyítja, miközben egy túlnagyított fényképész-metaforával genderfüggetlen esztétikai olvasatot (és ezzel szerzői önreflexiót) erőltet az alapmű jóval direktebb hímszövegére. Az Elégia kétségtelenül finomművű, ízléses május-december románc, de a mélyén akkor is ugyanaz az olcsó „akasztják a hóhért” tanulság zakatol, mint az esküvői tucatkomédiáknál – egyfajta A spanom csaja, Schubert-zonograszonátákra és lírai montázs-szekvenciákra hangszerelve.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9551