KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/május
KRÓNIKA
• N. N.: Hibaigazítás
• Halápi Csaba: Allen Ginsberg halálára

• Schubert Gusztáv: Perújrafelvétel Kafka a homokban
• Földényi F. László: A kallódó fiú Kafka moziba jár
• Horváth Antal Balázs: Egy amerikai Prágában Steven Soderbergh: Kafka
• Bori Erzsébet: A gyönyör összeesküvője Švankmajer
• Švankmajer Jan: Nádpálca helyett
FESZTIVÁL
• Reményi József Tamás: Míg a peron kiürül Berlin
• Pošová Kateřina: Larry Flynt és a feministák
• Kőniger Miklós: Fesztiválon kívül Berlin
• Reményi József Tamás: Csigázva Az angol beteg

• Nádori Péter: Szülői kíséret Kölykök
• Déri Zsolt: Barátságos kísértetek Kids-zene
MAGYAR FILM
• Ardai Zoltán: A kelepce Attila, a maffiózó
• Hammer Ferenc: Bűn a moziban Magyar maffiafilmek
• Schubert Gusztáv: Filmgyári lazac Balekok és banditák
VIDEÓ
• Horányi Attila: Videószobrok Matthew Barney
FESZTIVÁL
• Kövesdy Gábor: Leo füle Solothurn
KRITIKA
• Báron György: Gelsomina, kék parolival Franciska vasárnapjai
• Fábry Sándor: A finn szomszéd Gomolygó felhők
• Bóna László: Rovaristen Mikrokozmosz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Óceán hozott
• Csejdy András: Hüvelyk Matyi titkos kalandjai
• Tamás Amaryllis: Michael
• Takács Ferenc: Moll Flanders
• Hungler Tímea: Túlélni Picassót
• Harmat György: A rajongó
• Bérczes László: Az ördög maga
• Csordás Lajos: Solo
• Kövesdy Gábor: Hullázó kedélyek
• Politzer Péter: A nagy hátraarc
• Lajos Géza: Az utolsó emberig
FILMZENE
• Fáy Miklós: A keményfiúk megmentője
INTERNET
• Nyírő András: Internet

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Törvénytelen

Kovács Marcell

Outlaw – brit, 2007. Rendezte és írta: Nick Love. Kép: Sam McCurdy. Zene: David Julyan. Szereplők: Sean Bean (Danny Bryant), Danny Dyer (Gene Dekker), Rupert Friend (Sandy Mardell), Sean Harris (Simon Hillier), Bob Hoskins (Walter Lewis). Gyártó: Pathé / Vertigo Films. Forgalmazó: FF Film. Feliratos. 103 perc.

 

Az Összeomlást az erőszak és az önbíráskodás reklámjaként értékelő kritikákat Joel Schumacher annak idején értetlenül fogadta, mondván, ő csak elmesélt egy történetet, ami bárkivel megeshet napjaink Amerikájában. Nick Love-ot, a Törvénytelen rendezőjét is az aggasztó közállapotok ihlették, az angol sajtóban olvasott hírek alapján írta a kiábrándult kisemberekből verbuválódott igazságosztó kommandó sztoriját. A realista nézőpont és a határozottan társadalomkritikus hangvétel megkülönbözteti e filmeket a megtorlás témájára szívesen építő szokványos akciófilmek eszképizmusától, az alkotók magvas mögöttes mondanivalója az előtérbe tolakodik, és az önfeledt lövöldözésből könnyen szélsőséges politikai állásfoglalás kerekedhet.

A Törvénytelenben az üzenet lesújtóan egyértelmű, a film lemond az Összeomlás túlzásainak szatirikus felhangjáról, és megkérdőjelezhetetlenül vádol. A célpont adja magát: a világ a bűnös, és mindenért. Sematikus, végtelenül leegyszerűsített képregény-világában a rendőrség korrupt, a bíróság korrupt, és a bűn szabadon tombol. Autodidakta, műkedvelő fejvadászokra vár a feladat, hogy a társadalom lelkiismereteként leszámoljanak a bűnösökkel, akiket a törvény futni hagy.

Love kedveli a harsány, provokatív témákat – lásd a Futball faktort –, és a Törvénytelen kétségkívül provokatív film, de sajnos nem több olcsó hisztériakeltésnél. Fel kell vennünk a harcot, nem csak a bűnözőkkel, de a velük egy követ fújó rendőrökkel is – hirdeti, de nem vállalja a veszélyes és joggal támadható álláspont kockázatát, inkább az erőszak erőszakot szül biztonságos közhelye mögé bújik, színlelt felháborodással. Csúnyán cserbenhagyja ügyefogyott hőseit, akik bambán állnak a rendőri túlerő puskáival szemben, bepalizva. Nekik végig azt mondták, hogy ők a jófiúk.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9559