KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Kém a szomszédban

Varró Attila

Spy Next Door­ – amerikai, 2010. Rendezte: Brian Levant. Írta: Jonathan Bernstein, James Greer, Gregory Poirier. Kép: Dean Cundey. Zene: David Newman. Szereplők: Jackie Chan (Bob Ho), Billy Ray Cyrus (Colton James), Madeline Carroll (Farren), Alina Foley (Nora). Gyártó: Lionsgate / Relativity Media. Forgalmazó: Palace Pictures. Szinkronizált. 94 perc.

Lee Marvin kivételével nemigen akad akciósztár, akinek inkább javított, mint rontott az imázsán az öregség, nem csoda hát, ha az ötödik x környékén a műfaj képviselői mind riadtabban keresnek zsánerkiutat az egyre megerőltetőbb fizikai teljesítményeket kivánó szerepkörből – annál érthetetlenebb azonban, miért fordulnak hőseink oly szívesen épp a gyermekvigyázós családi vígjáték felé, tekitve, hogy kevés embertpróbálóbb kihívás akad egy csapat rakoncátaln kiskorúnál. Az ovizsaruk és gorilla bácsik kommanandójába idén becsatlakozó Jackie Chan ráadásul egyszerre két fronton is komoly küldetést vállalt, mikor a Kém a szomszédban pótapa-szerepbe kényszerűlő kínai szuperkémjének történetét a kockázatosabb piacot jelentő amerikai produkcióban készítette el: ráadásul a választott kertvárosi komédia a közelmúlt kínos hollywood-i próbálkozásainak színterét jelentő fantasztikus akciófilm (Szmokinger, Medál, Tiltott királyság) irracionális effektjeinek mankójától is megfosztotta a manapság már inkább kitartó, mint fáradhatatlan akciólegendát.

Többszörösen hősies vállalkozásnak számít tehát Jackie Chan friss filmje, ezért illendőbb örülni a félig telt pohárnak: annak, hogy a régi harcművész-zseni ma is képes fegyverarzenállá változtatni egy kertvárosi konyhát, éppen olyan precízen időzít látványgeget és verbális poént, mint a hongkongi rendőrsztorikban és még mindig lefegyverző könnyedséggel egyensúlyoz burleszkesetlenség és akcióakrobatika hajszálvékony peremén. A True Lies-ból és Ovizsaruból összeollózott ostoba történetparódia, az irritáló gyerekszínészek, a rendezői kézjegyet jelentő háziállat-poénok, sőt még az akciószekvenciákban szokatlanul szemet szúró dublőr- és drót-használat bűnei is eltörpülnek Jackie lankadatlan elszántsága láttán, amellyel immár a kiöregedés szélén is újból nekifut, hogy annyi bravúros mutatvány után végre egyszer áttörje a nyelvi korlátokat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/04 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10216