KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/június
KRÓNIKA
• Csantavéri Júlia: Ferreri halott

• Csejdy András: Egyedül nem egy Lost Highway – Útvesztőben
• Horváth Antal Balázs: Végtelen rosszullét David Lynch-portré
• Báron György: Az örökös háború korában Brigantik – VII. fejezet
• Schubert Gusztáv: Szépen égnek? Délszláv harcművészet
• Bakács Tibor Settenkedő: Utolérni Joszelianit Portrévázlat
• Kemény István: Hogy állunk a Gonosszal? Német filmek
• Landesz Tamás: A valódi humor fekete Beszélgetés George Táborival
LENGYEL FILM
• Pályi András: Másról, másnak, máshonnan Lengyel filmtavasz
• Bori Erzsébet: Nagyok a kispályán Dokumentumfilm: Kieslowski és a többiek
• Kovács István: Mozgóképrombolás Beszélgetés Jerzy Wójcikkal
MAGYAR MŰHELY
• Kövesdy Gábor: Krumplibogár és telehold Független Film- és Videófesztivál
• Bihari Ágnes: Távol Afrikától Beszélgetés El Eini Sonjával
• Muhi Klára: Nosztalgiaműhely, kevés illúzióval Beszélgetés Surányi Andrással és Vészi Jánossal
• Sós B. Péter: Pénzszerzők vagy szerzőtársak? Magyar producerek

• Bikácsy Gergely: Don Bábu és Szenyorita Ordas Egy regény Buñuelig
• Kovács Ilona: Casanova papagája A titokzatos tárgy
• Tillmann József A.: A kartéziánus bazilika Mozi-hatalom
• Almási Miklós: Égi háborúk Szatellit-Monopoly
KRITIKA
• Nádori Péter: Idegen Lucifer Gyilkos kedv
• Schubert Gusztáv: Mennyei békétlenség Az Út
LÁTTUK MÉG
• Bori Erzsébet: Mennyei teremtmények
• Simó György: Államérdek
• Hegyi Gyula: Két túsz között
• Tóth András György: Halálos tézis
• Hirsch Tibor: Sorvadj el!
• Ardai Zoltán: A nagy dobás
• Nevelős Zoltán: Balhé Bronxban
• Hungler Tímea: Esthajnalcsillag
• Tamás Amaryllis: Zűrangyalok
• Békés Pál: Egy igaz amerikai
• Takács Ferenc: Változások kora

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Örökifjak

Barkóczi Janka

Young@Heart­ – brit, 2007. Rendezte: Sally George, Stephen Walker. Kép: Ed Marritz. Szereplők: Joe Benoît, Helen Boston, Louise Canady, Elaine Fligman, Jean Florio, Len Fontaine. Gyártó: Walker George / Channel 4. Forgalmazó: Odeon. Feliratos. 107 perc.

 

Lenny, a 86 éves veterán vadászpilóta felbőgeti a motort, utasait a sebesség a következő pár percben kíméletlenül az ülésbe lapítja. A kellemetlenség miatt senki sem panaszkodik, hiszen a tét óriási. A 92 éves Eileen Hall a Young@Heart kórus próbáján épp most jutott el a The Clash slágerének refrénjéig, a közös beéneklésre pedig illene mindenkinek odaérni. A szigor és a közlekedési szabályokat is áthágó eltökéltség a jelek szerint megéri, hiszen a nyugdíjas aranyifjakból szerveződött énekkar az utóbbi időben helyi és interkontinentális viszonylatban is szép sikereket könyvelhetett el. Bár a Young@Heart nem az egyetlen dokumentáltan működő önmegvalósító közösség, amelynek átlagéletkora 80 év felett van, de kétségtelenül ők az elsők, akik a punk-pop-rock örökzöld műfajában űzik az ipart.

Stephen Walker és Sally George dokumentumfilmje hangulatában és témájában egyértelműen a buena vista életérzést adja vissza, de mindezt megfejeli valamiféle massachusetts-i öntudattal. Az élet naposabb oldaláról érkező nagymamák és nagypapák számára magától értetődik ugyanis, hogy látókörük folyamatos bővítésére minden eszköz rendelkezésre áll. Nem csoda hát, hogy az ihletett és fiatal karnagy által irányított társaság kibontakozása lazán és zökkenőmentesen zajlik le a Radiohead, Jimi Hendrix és a Sonic Youth újabb és újabb koncertfellépésre átdolgozott számaiban. Minden bizonnyal ennek az irigylésre méltóan kiegyensúlyozott közegnek köszönhető az is, hogy a természetes módon bekövetkező mégoly szomorú fordulatok sem tesznek igazán nagy kárt a film és a csoport kellemesen könnyed légkörében. Mert hőseink nemcsak azzal vannak nagyon is tisztában, hogy milyen a showbiznisz, de azzal is, hogy milyen az élet, noha a Schizophreniac vagy az I wanna be sedated című szám az érintett előadóktól első hallásra még így is kicsit morbidnak tűnik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 54-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10389